Pásztor Attila - Atyla : A fülemüle

Ferenczy Károly: Madárdal c. festményéhez

 

 

Lassú ívű, szelíd patak tükrén – hűvös ezüst szalag,

fák ágai – hársak, nyírek – pattantják rügyét a hírnek:

“Tavasz van, végre! Április!”… Bolondja, fújj bánatot is!…

 

Magam vagyok, erdőszélen… Szívem tiporja a férjem.

Tegnap is hajnalt’ jött haza – nem bújt, s nem volt hozzám szava.

Jó korán hogy felöltöztem – sajgó sejtelmem üldözzem,

indultam határt’, mezőknek – szívni illatát a zöldnek!

 

Bokrokból vörösbegy fújol, sisegő füzike dúdol…

S dalukkal ritkáshoz érek, ide vonz más, zengőbb ének.

Mit sem sejt – fatörzshöz hajlok -, mégis röptet, hív e dalnok,

s lelkem – varázslat! – szavára újul, s keresem, mely ágra

szállt e rózsát nyitó lélek… Papja a Nap szerelmének!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985