Vers

(el)maradás

        Esőszagú szavakat sír az ég, hajnalra vetkőznek a fák, águjjaik a semmibe kapaszkodnak, … mégis, mintha a szívemet szorítanák Falak közé szorul a csend, ablakon koppan a lassuló idő. Örvények, szélvihar, nyitott szemű madarak. Odakint majdnem [… Tovább]

Vers

Nem foghatod be

Nem foghatod be a méneket csak csodálva, áhítattal simíthatod fényes szőrüket. Nem kötözheted le a szelet befogva színes forgókba szépséget adhat neked.   Nem törölheted le verejtékemet a szenvedésemet nem segítheted.   De felfohatod tenyeredbe könnyeimet s megöntözheted vele a [… Tovább]

Egyéb

Reminiszcencia

    Az éveken át zsákokba gyűjtögetett libatollfosztások fájdalmait varrta dunyhává egy nyári délután. Krisztusként kifeszítette ácsolt keretére a műselyemvéget, s az álmok őrzőjének szánt, „a kutyaúristenit” halk szitok rekedten hagyta el töppedt, ráncos ajkát, ahányszor csak vér serkent a [… Tovább]

Vers

Sárgolyó

    Azt mondtad menjünk el… El a vidékről… El az országból más tájra. Azt mondtad, kinézted, és hogy nincs közel, négy kerék kell s autópálya. Hajadba kap a szél, felcsattan két tenyér… Üvölt a rádió, szól a hangod. Fülembe [… Tovább]

Vers

Pasziphaé reinkarnációja

Talán Poszeidon rád is őrületet bocsátott Mikor szerelmes lettél egy bikába Az aktushoz nem kellett Daidalosz ügyes szerkentyűje Elég volt az otthoni  Puha pamlag Akik viszont nem hisznek a mitológiában Azt suttogják: Szeretőd csupán A falu bikája volt

Novella

“Mű Imi”

     Az állásinterjún célszerű igen magabiztosan viselkedni. Barátunk benyitott, köszönt és elmondta, hogy ő a mocsárkeverő szakma legmagasabb tudományos fokozatával bír, s így reméli, hogy legalább egy latyaktó összerendezését rá merik bízni, hiszen családjával együtt konszenzusos döntéssel hagyta el [… Tovább]

Vers

Várlak

    Várlak, vágy sötét holdja, mint engedelmes szerető, hátha mégis jössz. De lehet, csupán ennyi vagy: várakozás. Várakozás, mely egy következő reménytelen várakozásban teljesedik ki, ígéret, örökké halogatott szó, pillantás, ki egy magányos hiánnyal rendez-vous –t beszélt meg. És [… Tovább]

Egyéb

Hacsekné és Sajóné

– Na, hol volt egy hétig, hogy hál istennek nem láttam, kedves Hacsekné?   (Sajóné ül egy presszóban, a kávéját szürcsöli, a Magyar Nemzetet olvassa, széke hátlapján két üres, bevásárló szatyor, amikor betoppan Hacsekné, hóna alatt egy gyűrött Népszabadsággal)   [… Tovább]

Vers

Neutrinó

  Ez a vers semleges Szinte neutrinó Ám ha a másból Csak csá csumi cső Ami sirály* Kizárhatnánk  A bezzeg-majd-én Kórusműből Európa lábon lőtte magát Ám ez a vers semleges Így rátok bízom ___________________ * http://www.youtube.com/watch?v=pTlw0QbHlkU

Vers

torzított létezés

  ha “alattad a föld fölötted az ég” hiába “benned a létra”1 hiába sír a hegedű ha hagyod hogy kihúzzák alólad a földet és az égben már nem hiszel   _____________________________   1 “Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék [… Tovább]

Novella

Nóóóó-ta!

              – Sorakozó!         Már nem is üvöltötte, legalábbis nem tűnt annak, inkább egy hergelt tehénbőgés benyomását keltette az őrmester. Több mint három osztályt járt ki, igaz a negyediket nem tudta befejezni, ezért akut allergiás rohamokat kapott [… Tovább]

Vers

Szív-öngyújtó

    Kép a képben, kéz a kézben… Ésszerűségben vesztem el éppen. Száll aranyszál messze szélben… Világos szempár ég szenv tüzében. Búcsú kéztől, távolba száll… Nem igéz már két szembogár. Illatod kering gondolatomban… Halk szavad szólít, suttog a falban. Már [… Tovább]

Példázat

Öblögetés után

     Olyan különös hangja lett a révi vízesésnek. Lemásztam a létrán és elsétáltam a zuhogás helyéig. Érdekes, ugyanúgy zuhogott mint máskor, de teljesen hangtalanul. Ez igencsak feltűnt nekem és óvatosan, ujjammal előre nyúlva, érezni akartam, mi történik. Így a [… Tovább]

Vers

…el

        Kapkodunk, keresünk, görcsösen álmodunk, már nem számoljuk lépéseinket, lábnyomunkat nem követik se árnyékok, se fények. Bűnbe estünk, árvák maradtunk, elhagytad, elhagytam, elhagyott… s most egymagunk vagyunk ezen a szigetnyi rajzolaton.   Arctalan lebegés, néma zuhanás, valaki [… Tovább]

Egyéb

Elmondóka

  Kedves gyermekek, ma végre lerántom a leplet arról az obstrukcióról, amint felnőtt bácsik és nénik, nap mint nap „mondókának” nevezett agymosással butítanak benneteket. Csak egy példát ragadnék ki: „Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális…” Azt persze szándékosan nem mondják [… Tovább]

Egyéb

Köteles rész

  — Megsodorta rendesen? — Én kérem, szokásomhoz híven verem és fonom. — Részekben? — Nem vagyok részeg uram, soha nem iszom. — Ne tekerje ki a szavamat! Egyszerre, vagy külön veri és fonja? — Tekerem… Értem már! A két [… Tovább]

Vers

Szűz keretből

Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony c. festményéhez     Mind, ki öreg: Szűz jegyese… Húzza a múlt, kő, a vese. Mész rakódik ér falára, kín a fogsor és hiánya. Haj fakulhat vagy tekintet… Lassan elbúsulnak… Minket… S álmaikba gyűrt [… Tovább]

Egyéb

Fel-plakátemberesítés

Fel-plakátemberesítés – Maga mit keres itt? – Elnézést uram, idetévedtem ebbe a zajos borzalomba. Hátam, ha volna kipattogzana. Onnan fentről sosem gondolta, hogy ez van itt. Milyen más a tágabb perspektíva, a nyüzsgést még ennél is jobban érzékeltem, de a [… Tovább]

Nincs kép
Vers

ÁLOM

    Álmodtam emberarcú álmot – szivárványon innen –   mi éltet s nem olt lángot     Nyújtózva friss hajnal felé – villanásnyi képzelet –   nem néztem lábam elé     Elért a fény és belém karolt – álomtörmelékekké –   törpült minden ami [… Tovább]

Vers

Végjáték

      sakktáblának nézik a világot ahol a valóság feláldozható hű gyalog ahol a végjátékban a bábok ágyúba töltve várják         az Antarktisz jegének felolvadását         az utolsó olajmezők birtokbavételét         a globális pénzügyi válságot         a tizenötmilliárdos munkanélküliséget [… Tovább]

Vers

Kopt magyarok*…

  Azt mondod Péter, Hallod, Amit a sivatagi szél A magyar dűnék mögül A füledbe huhog:   „Tudjátok-e Jó magyarok, Hogy ugyanúgy, Mint a koptok, Egyszer majd, Ti is elkoptok? A történelem ostoba. A vesztes nem válogat. Ha szembefú szél, [… Tovább]

Vers

Négy évszak

Ablakomba Tavasz, csönd ül, Rügyeken rigófütty rezdül. Lomb alatt pitypalatty nyújtózik és iszalag.   Délibábot Nyár hevenyész, vihart patkol, vagy heverész’… Kertek alatt szél szalad, cibál kócos kazlakat.   Levél zizzen, s méla sárba hull harangszó kondulása ősz fejek, ha [… Tovább]

Vers

Őszi mérleg

Szél színezi erdők lombját, agancsuk’ még őzek hordják, s merre zengtek hegyek, völgyek, szarvasbikák rejtőzködnek.   Róka les árnyékba bújva, kakasra vagy fácántyúkra, árvák már a madárfészkek, nyoma sincs füsti fecskének.   Két medvebocs patak partján osztozkodik pisztráng farkán, s [… Tovább]

Vers

A kabát

  Amikor a rózsa kelyhét kitárja, Egyedül is tündököl. Az exhibicionista Kabátja alól Kikandikál a magány.   De ha mind csupaszok lennénk, Mit oszthatna Meg velünk?