Esőszagú szavakat sír az ég, hajnalra vetkőznek a fák, águjjaik a semmibe kapaszkodnak, … mégis, mintha a szívemet szorítanák Falak közé szorul a csend, ablakon koppan a lassuló idő. Örvények, szélvihar, nyitott szemű madarak. Odakint majdnem [… Tovább]
Nem foghatod be a méneket csak csodálva, áhítattal simíthatod fényes szőrüket. Nem kötözheted le a szelet befogva színes forgókba szépséget adhat neked. Nem törölheted le verejtékemet a szenvedésemet nem segítheted. De felfohatod tenyeredbe könnyeimet s megöntözheted vele a [… Tovább]
Az éveken át zsákokba gyűjtögetett libatollfosztások fájdalmait varrta dunyhává egy nyári délután. Krisztusként kifeszítette ácsolt keretére a műselyemvéget, s az álmok őrzőjének szánt, „a kutyaúristenit” halk szitok rekedten hagyta el töppedt, ráncos ajkát, ahányszor csak vér serkent a [… Tovább]
Azt mondtad menjünk el… El a vidékről… El az országból más tájra. Azt mondtad, kinézted, és hogy nincs közel, négy kerék kell s autópálya. Hajadba kap a szél, felcsattan két tenyér… Üvölt a rádió, szól a hangod. Fülembe [… Tovább]
Talán Poszeidon rád is őrületet bocsátott Mikor szerelmes lettél egy bikába Az aktushoz nem kellett Daidalosz ügyes szerkentyűje Elég volt az otthoni Puha pamlag Akik viszont nem hisznek a mitológiában Azt suttogják: Szeretőd csupán A falu bikája volt
Az állásinterjún célszerű igen magabiztosan viselkedni. Barátunk benyitott, köszönt és elmondta, hogy ő a mocsárkeverő szakma legmagasabb tudományos fokozatával bír, s így reméli, hogy legalább egy latyaktó összerendezését rá merik bízni, hiszen családjával együtt konszenzusos döntéssel hagyta el [… Tovább]
Várlak, vágy sötét holdja, mint engedelmes szerető, hátha mégis jössz. De lehet, csupán ennyi vagy: várakozás. Várakozás, mely egy következő reménytelen várakozásban teljesedik ki, ígéret, örökké halogatott szó, pillantás, ki egy magányos hiánnyal rendez-vous –t beszélt meg. És [… Tovább]
– Na, hol volt egy hétig, hogy hál istennek nem láttam, kedves Hacsekné? (Sajóné ül egy presszóban, a kávéját szürcsöli, a Magyar Nemzetet olvassa, széke hátlapján két üres, bevásárló szatyor, amikor betoppan Hacsekné, hóna alatt egy gyűrött Népszabadsággal) [… Tovább]
Ez a vers semleges Szinte neutrinó Ám ha a másból Csak csá csumi cső Ami sirály* Kizárhatnánk A bezzeg-majd-én Kórusműből Európa lábon lőtte magát Ám ez a vers semleges Így rátok bízom ___________________ * http://www.youtube.com/watch?v=pTlw0QbHlkU
Kisslaki Lacika buzdítja a szállásadónkat: megérdemlik a benne található írások, hogy a 7torony szerkesztői „köszörüljék” rajtuk a nyelvüket (ő nem így mondta, sokkal kedvesebben). (A képen alul látszik az ominozus felüljáró egy darabja) Rövid [… Tovább]
ha “alattad a föld fölötted az ég” hiába “benned a létra”1 hiába sír a hegedű ha hagyod hogy kihúzzák alólad a földet és az égben már nem hiszel _____________________________ 1 “Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék [… Tovább]
– Sorakozó! Már nem is üvöltötte, legalábbis nem tűnt annak, inkább egy hergelt tehénbőgés benyomását keltette az őrmester. Több mint három osztályt járt ki, igaz a negyediket nem tudta befejezni, ezért akut allergiás rohamokat kapott [… Tovább]
Kép a képben, kéz a kézben… Ésszerűségben vesztem el éppen. Száll aranyszál messze szélben… Világos szempár ég szenv tüzében. Búcsú kéztől, távolba száll… Nem igéz már két szembogár. Illatod kering gondolatomban… Halk szavad szólít, suttog a falban. Már [… Tovább]
Bennem két ország van Az egyikben Temetetlen a múlt S a koffer Mindig útra kész A másikban A romok között Hiába feszengnek a juhok Génjeikbe Az eredendő bűn Egyre csak szivárog S a széthordott hodály helyén Már [… Tovább]
babérhoz kellenek a hörpikék s ha nem habra megy a fenékig túrák s mikor már a vers is oly modern hogy félremegy mint tavasszal a fagy s a szél a szó mi szó hol partot ér mint útközben a [… Tovább]
Mikor a Google Earth Néhány percre elmélázik És nem néz be minden ablakon A hazugságok sebhelyén a múlt Akár mint Phantom misszionárius Visszaszivárog S ha orosz rakétától sebzetten Netán a tengerbe zuhan Felzúg a gerlekórus: Olajág volt csőrében [… Tovább]
Olyan különös hangja lett a révi vízesésnek. Lemásztam a létrán és elsétáltam a zuhogás helyéig. Érdekes, ugyanúgy zuhogott mint máskor, de teljesen hangtalanul. Ez igencsak feltűnt nekem és óvatosan, ujjammal előre nyúlva, érezni akartam, mi történik. Így a [… Tovább]
Elliptikus hiánylázgörbe G (mint Galois) pontja keresi A társrezonanciát Egy olyan megbízható Ábel-struktúrával Melynek diszkréten beágyazott Kódolása és Nagy gyakoriság Mellett is Szinte feltörhetetlen Dekódolása Van
Kapkodunk, keresünk, görcsösen álmodunk, már nem számoljuk lépéseinket, lábnyomunkat nem követik se árnyékok, se fények. Bűnbe estünk, árvák maradtunk, elhagytad, elhagytam, elhagyott… s most egymagunk vagyunk ezen a szigetnyi rajzolaton. Arctalan lebegés, néma zuhanás, valaki [… Tovább]
Kedves gyermekek, ma végre lerántom a leplet arról az obstrukcióról, amint felnőtt bácsik és nénik, nap mint nap „mondókának” nevezett agymosással butítanak benneteket. Csak egy példát ragadnék ki: „Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális…” Azt persze szándékosan nem mondják [… Tovább]
— Megsodorta rendesen? — Én kérem, szokásomhoz híven verem és fonom. — Részekben? — Nem vagyok részeg uram, soha nem iszom. — Ne tekerje ki a szavamat! Egyszerre, vagy külön veri és fonja? — Tekerem… Értem már! A két [… Tovább]
Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony c. festményéhez Mind, ki öreg: Szűz jegyese… Húzza a múlt, kő, a vese. Mész rakódik ér falára, kín a fogsor és hiánya. Haj fakulhat vagy tekintet… Lassan elbúsulnak… Minket… S álmaikba gyűrt [… Tovább]
Fel-plakátemberesítés – Maga mit keres itt? – Elnézést uram, idetévedtem ebbe a zajos borzalomba. Hátam, ha volna kipattogzana. Onnan fentről sosem gondolta, hogy ez van itt. Milyen más a tágabb perspektíva, a nyüzsgést még ennél is jobban érzékeltem, de a [… Tovább]
Álmodtam emberarcú álmot – szivárványon innen – mi éltet s nem olt lángot Nyújtózva friss hajnal felé – villanásnyi képzelet – nem néztem lábam elé Elért a fény és belém karolt – álomtörmelékekké – törpült minden ami [… Tovább]
sakktáblának nézik a világot ahol a valóság feláldozható hű gyalog ahol a végjátékban a bábok ágyúba töltve várják az Antarktisz jegének felolvadását az utolsó olajmezők birtokbavételét a globális pénzügyi válságot a tizenötmilliárdos munkanélküliséget [… Tovább]
Oh csak volna még egy ajtó A világtél falán Mely őrzi még a szépség Szabatos arányait Oh csak volna még egy ajtó Mely egy kertbe visz Hol gyermeki mosoly ringatja a holdat Hol a halál ellen Még szemhunyásnyi mágia [… Tovább]
Azt mondod Péter, Hallod, Amit a sivatagi szél A magyar dűnék mögül A füledbe huhog: „Tudjátok-e Jó magyarok, Hogy ugyanúgy, Mint a koptok, Egyszer majd, Ti is elkoptok? A történelem ostoba. A vesztes nem válogat. Ha szembefú szél, [… Tovább]
Ablakomba Tavasz, csönd ül, Rügyeken rigófütty rezdül. Lomb alatt pitypalatty nyújtózik és iszalag. Délibábot Nyár hevenyész, vihart patkol, vagy heverész’… Kertek alatt szél szalad, cibál kócos kazlakat. Levél zizzen, s méla sárba hull harangszó kondulása ősz fejek, ha [… Tovább]
Szél színezi erdők lombját, agancsuk’ még őzek hordják, s merre zengtek hegyek, völgyek, szarvasbikák rejtőzködnek. Róka les árnyékba bújva, kakasra vagy fácántyúkra, árvák már a madárfészkek, nyoma sincs füsti fecskének. Két medvebocs patak partján osztozkodik pisztráng farkán, s [… Tovább]
Amikor a rózsa kelyhét kitárja, Egyedül is tündököl. Az exhibicionista Kabátja alól Kikandikál a magány. De ha mind csupaszok lennénk, Mit oszthatna Meg velünk?
Tartalom másolása nem engedélyezett!