Kedves gyermekek, ma végre lerántom a leplet arról az obstrukcióról, amint felnőtt bácsik és nénik, nap mint nap „mondókának” nevezett agymosással butítanak benneteket. Csak egy példát ragadnék ki: „Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális…” Azt persze szándékosan nem mondják meg, mi egyéb folyik a kanálon kívül, azon a tudom is én hol terpeszkedő faluvégen. Egyáltalán, miért emelik ki a kanalat, mikor egy gyermek szemszögéből, az összes többi sokkal érdekesebb lehetne, már csak azért is, mert valószínűleg nem tudta, hogy falujuk végén bármi folydogál.
Tény, hogy a helységnevet jól megtanulják. De hogyan? Hiszen az alsóvöcsögelei bölcsisek is kispiricsinek képzelik magukat. Ármány dolog kérem, de a folytatás még brutálisabb. Az a gyermek, aki kinőtt a babakorból és elkezdett babázni, hirtelen szembesül egy mézesmadzaggal, valamint egy ellentéttel: „Nem megmondtam édes rózsám te leszel a babám is”. Itt sincs tisztázva, hogy mi más lesz, sőt komoly tévútra vezetik azzal, hogy rózsaképzetet keltenek a zsenge korú, még bimbózni vágyó kisgyermekekben.
Látják, már én is a bűnözés útjára lépek, mikor bimbónak nevezem őket, pedig de nehéz ez, mert én vöcsköknek, prücsköknek, kölyköknek és gyerkőcöknek hívom őket. Ám most érzékeltem, hogy ez is helytelen, talán azt hihetik, hogy tényleg azok, miközben felelősségem tudatában állítom, lehet, hogy azok! Másképpen hozzáállva a dologhoz, az én becézésem nem ferdített torzítás.
Térjünk vissza a baba szóhoz! Már igen kiskorúak is tudhatják a szó átvitt értelmét, ezért életkoridegen, önértékelést zavaró vágyódásaik és hibás hozzáállásuk lehet. Mindez, az ilyen gügyögő-bügyögő mondókák miatt!
Talán a „cin-cin-cillárom” a legépítőbb és legobjektívabb rész – még ha van is benne némi durvaság -, legalább nem szakad fényévekre a valóságtól. Ám rögtön, a viszonylag jól érthető sorrész után bedobják, hogy “te leszel a virágom”. Itt már kacérkodtak a rózsával is. A rózsa ugyan virág, de nem édes, hiszen ifjú polgártársainkat korábban édes rózsámnak kottázták… Most pedig az édest elhagyva, teljes általánosításba zuhannak, és virág perspektívákat nyitogatnak szegény mondókaallergiás, apró termetű, gyermekded honfitársunknak.
A veszélyhelyzet közzétételén túl mást nem tehetek, adminisztratív lépésekre nincs lehetőségem. Mindenki tegye meg a szükséges lépéseket, de ne értsenek félre! Véletlenül egybehadartam a szavakat… Nem kívánom, hogy mindenkit egyen meg valami…
Ha durván objektívnek látszik is tanácsom, de tanítsuk gyermekeinket valós dolgokra „mondókáikban”. Például erre:
„Vág a szekerce, csattog a bogra,
Pottyants kisgyermek nagyot nagyokra,
Vannak egypáran, akár a bögre,
Akasszunk mindent együtt a szögre”.
Legutóbbi módosítás: 2013.03.17. @ 20:44 :: Boér Péter Pál