Pásztor Attila - Atyla : Szűz keretből

Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony c. festményéhez

 

 

Mind, ki öreg: Szűz jegyese… Húzza a múlt, kő, a vese.

Mész rakódik ér falára, kín a fogsor és hiánya.

Haj fakulhat vagy tekintet… Lassan elbúsulnak… Minket…

S álmaikba gyűrt életük levetik, ha nincs ételük…

… Mind öreg, ki Szűz jegyese… Öröme, de bánata se 

élteti már, csak félelem: halálon túl s egy életen

vajon mi van, s mit érdemel, ki bár templomban térdepel –

ámde száján, hogyha kilép – szitok, mocsok jelzi “hitét”…

 

                                       *

Hosszúra nyúlt élet: keret… Ijesztő arc, lapát-kezek…

S mégis – mert Anyám lehetne – félig térdre ereszkedve

nézek Rá, vénülő Szűzre… S torz vonása mintha tűnne…

… Helyén térbeli irányok változnak és szent arányok

nyílnak – más-más dimenziók!… Anamorfózist alkotók!

Képvarázs?… Új perspektíva ölt testet a szemre bízva:

 

Kompót készül… Almát hámoz majd-elcsöndesült magányhoz,

hol az esték percegését megkopott székről a festék 

pattogása űzi, hogyha vacsorához üt az óra…

Falon arckép, család feje… Kutyabőrt is adtak vele.

Címert pajzsos vérrokonság viselt – királyoktól kapták,

Árpád-háztól szent örökként… Hazát s hont óvni rögönként.

S mi válhatott ím, valóra?… E festményt tán angyal óvja…

Angyal, ki ma házat őriz – kalapgombban ha időz is,

hisz azt a bőrt rég átszabták, mint emberség arculatját

sógor-komák, farkas-nyelvek – azok, akik vasat vernek

gondolkodó szabadokra, mert nem tetszik szavuk bokra:

amiből élet virága fakad, s nőhet a Világfa…

 

Almát hámoz, kompót készül. Köténye az égre kékül,

avítt vászna vékony, kényes – foltja nincs, ami beszédes.

… Harangszó hal el valahol… Egér surran szekrény alól.

Macska nincs, rég eltemette, így a szúette kredencbe

költözött egy kolónia madzagokkal birkózni ma

üresedő kamarában lógó avas szalonnákban…

Megélnek morzsán, kenyéren, ronggyá sápadt képregényen,

padláson, hisz nincs baromfi, s tehén sincs az udvaron, mi

kukoricát, kórót kapna… Üres a csűr és a pajta.

 

Hűvös van… A nyárikonyha sincs befűtve – sálat hord ma,

s vénülő időkbe réved, mért is tartott szüzességet

későn döntve, mihez kezdjen – fény csillan kéklő szemekben.

Kinn a télvíz zöldje loccsan, tegnap is volt a templomban

imádkozni Szűzanyánkhoz, kedvéért fog öt almához.

Vele osztja meg e terhét, hisz az Isten látja lelkét,

mert a bánat… egyre nyomja, megkönnyebbül, ha kimondja.

… Álmodhatna unokákat másnak vagy egy nagy családnak 

jövőt, ami fénnyel teli, jóságos és békebeli.

Ám kit évgyűrűk szorítnak – erők, mivel kígyók bírnak…

teste nyűg lesz – nyögi lélek -, ha nem ébredhet új élet

benne, s a vágy: kőbe vissza – vágy arra, dalos pacsirta 

vezesse fel csillag-mennybe -, gyógyírt kapni vélt sebekre.

Múlni vágy’ és szabadulni föld sarától – úgy tanulni 

készülve új életekre, s hatni a hitetlenekre…

 

                                      *

Hosszúra nyúlt élet: keret… Alkotta ihlet s képzelet.

Alkothatta sírva-ríva, hiszen nem fért már papírra

a sok ima, mi Teremtőt szólított: adjon új festőt,

új géniuszt – költőt, írót -, dicső múlttal, fénnyel bírót,

kikkel nem lehet pörölni, műveiket összetörni,

s kiken nem fog fajelmélet!… Hiszen már örökön élnek…

 

2013. március 15.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985