Csillag Endre : Hacsekné és Sajóné

(Sajóné ül egy presszóban, a kávéját szürcsöli, a Magyar Nemzetet olvassa, széke hátlapján két üres, bevásárló szatyor, amikor betoppan Hacsekné, hóna alatt egy gyűrött Népszabadsággal)

Sajóné: (epésen) – Na, hol volt egy hétig, hogy hál istennek nem láttam, kedves Hacsekné?

Hacsekné: – Ne is kérdezze, Sajóné! – (lehuppan egy székre) – Beteg a férjem, napórafóbiája van.

S-né: (hitetlenkedve) – Mije van?!

H-né: (naivan) – Napórafóbiája, én hordom a dili-bogyós szakrendelésre naponta. Nem mer a szentem az utcára lépni. Köhög, mint egy vadszamár.

S-né: (kétkedően) – Ne mondja, szamárköhögése is van? És retteg az a szegény Hacsek úr a napóráktól? Nem agorafóbiáról van szó? Nem a pszichiátriára hordta?

H-né: – De arról. És igen, arra, de azt nem tudom kimondani. Mondja, minek az a két hatalmas bevásárló szatyor a maga háta mögött?!

S- né: (bizalmasan) – Tudja, az uramat szoktam egyébként a piaccsarnokba küldeni. A minap is elzavartam zöldségért és tojásért. Hát, képzelje el, óriási, kétszikű tojásokkal és hatalmas répával jött haza! (öklével, alkarjával mutatja)

H-né: (csodálkozva utánozza S-né mozdulatait) – Hihetetlen! És mindez hogyan fért el a nadrágjában?

S-né: – Hol?! A nadrágjában?

H-né: – Miért? Az én uram nadrágjában csak a bébi-répa és az S-es tojások férnek el. Hogy irigylem magát! Melyik piacra jár a férje?

S-né: (színlelt szemérmességgel) – Na, de Hacsekné! Csak most veszem észre, maga mire gondol. Nem szégyelli magát? Magáról aztán nem lehet elmondani, hogy „prüdi” lenne! (látva H-né felháborodását, még hozzá fűzi:) Tudja, prüdéria!

H-né: – Azt nem, kérem. Én Pródon születtem, teljesen egészségesen. (félre) Mit akar ez megint ezekkel a betegség-nevekkel?

S-né: (megrökönyödve) – Maga minden szavam félreérti. Bizonyosan nem ilyen hülye, csak engem akar bosszantani. Juszt sem hoz ki a béketűrésből! És hadd tudjam már meg, hol tették le azt a Pródot?

H-né: (büszkén) – Pród, kérem, Hajdúböszörmény külterületi része Bodaszőlővel, Réttel, Telekfölddel, Viddel, Zelemérrel együtt. Én az egykori böszörmény muzulmánok leszármazottja vagyok.  (kérdőn) Örömmel hallom Juszt úr nevét! Abba az újságba ír, amit maga olvas, a Magyar Nemzetbe?

S-né: (gúnyosan) – Már értem azt a kis, csinos szakállát, Hacsekné. Allah alaposan megnövesztette az utóbbi időben. (méltatlankodva) Még hogy Juszt Laci a Magyar Nemzetben? Maga kedvesem politikailag teljesen analfabéta!

Inkább a maga által csomagoló papírnak használt Népszabadságba!

H-né: (legyintve engedi el a sértést a füle mellett) – Igaz. Utoljára az A-Tv-ben láttam. Ha Juszt Lacit nem olvasta, akkor mit látott abban az újságban? Mondjon már valami jó pletykát, Sajóné!

S-né: – Nagyatád és Lábad közt baleset volt.

H-né:- Ne tegezzen! Egyébként is, szegény nagyatyám rég elhunyt.

S-né: – Asszonyom, ez közúti baleset volt!

H-né: – Mér’,… már a közúton is?! Mondjon valami szaftosabbat!

S-né: – Maga gyárilag ilyen, vagy engem hergel?

H-né: – (sértődötten) – Kérem, én csak a Népszabadságot olvasom! Mond végre valamit?

S-né: (titokzatosan, súgva) – Képzelje, Hacsekné, szabadságharcos nagyfőnökünk (felfelé mutogat) Lise Charmel-ék-féle (a márkanév hallatán H-né értetlenül rámered, de S-né zavartalanul folytatja) fehérnemű együttest vett a nejének egy csomó pénzért, és nem tűntette azt fel az adóbevallásában!

H-né: (sárga irigységgel az arcán, dadogva) – Hogy…hogy… hogy maga miket nem tud?! És… miből állt az együttes?

S-né: (jól értesülten) – Csak a szokásos: volt benne egy szexi melltartó (mutatja), harmincnégyért, egy tanga, harmincötért, egy fűzős harisnyatartó, negyvenötért, egy harisnya, hatért.

H-né: (az ujjain,  fejben számol) – Az tényleg annyi: rengeteg! Ám két dolgot nem értek: Miért kellett e miatt lisztért Sármellékre utazni…?

S-né: (belevágva H-né szavába) – Menjen már, maga értetlenkedő! Lise Charmel, az egy menő fehérnemű márkanév! És ki beszélt itt lisztről? Lizt mondtam,..

H-né: (közbe vág) – Na, mondom én, jól hallottam!

S-né: (szájbarágósan) – Liz, mint Elizabeth Taylor. Érti? És a Westenden vette. (egyre türelmetlenebbül) Mit nem ért még?

H-né: – Mondja, a tanga golyóálló, hogy ennyire drága?!

S-né: (magából kikelve) – Persze, golyóálló, de még répaálló is, (félre)  Te… te bitang! Na, mars ki! Mára elegem van magából.

(függöny)

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 142 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.