Horváth István : ÁLOM

2013.03.14. Horváth István Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

  Álmodtam emberarcú álmot

– szivárványon innen –

  mi éltet s nem olt lángot

 

  Nyújtózva friss hajnal felé

– villanásnyi képzelet –

  nem néztem lábam elé

 

  Elért a fény és belém karolt

– álomtörmelékekké –

  törpült minden ami volt

 

  Ahogy jött úgy el is illant

– eltűnt tegnapi lárma –

  mélyén a semmi fogant

 

  Az ébredés percei; kusza

– már csak föntről látható –

  dőre álmok lábnyoma

 

Legutóbbi módosítás: 2013.03.14. @ 08:33 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.