Schmidt Tibor : Álvaro de Campos/Pessoa: Jelképek [Simbolos?…]

 

 

 

Jelképek? Beteg vagyok a jelképektől.

De nekem azt mondják, minden jelképes.

Ám ezzel semmit sem mondanak.

Miféle jelképek? Álmok…

A nap jelkép, remek…

Hogy a hold jelkép, oké…

A föld jelkép, remek…

De ki veszi észre a napot, hacsak

el nem áll az eső és keresztül nem tör a fellegeken,

és mögülük néhány ponton át

a kék égre nem mutat?

És ki veszi észre a holdat,

ha csak a sugárzó fényét csodálja, és nem őt magát?

És ki veszi észre a földet, amin jár?

Beszélnek földről, mezőkről, fákról, dombokról.

De ezzel ösztönösen lefokozzák az egészet,

hisz a tenger is Föld…

 

Rendben, legyen minden csak jelkép…

De a jelkép nem a nap, nem a hold, nem a föld,

hanem e korai naplemente és kékség,

mikor vékony felhőfoszlányok között a nap,

a rejtélyes hold már felbukkant az ég túlfelén,

és a nappali fényből ami megmaradt,

ott csillámlik a varrólány fején, ki révedezve áll a sarkon,

ahol szerelmével, – ki már elhagyta,- találkozni szokott?

Jelképek? Nem akarok jelképeket…

Azt viszont igen, hogy e szegény törékeny és elhagyott

varrólányhoz szerelme visszatérjen.

_________________________________________

 

[Símbolos? Estou farto de símbolos…]

 

Símbolos? Estou farto de símbolos…

Mas dizem-me que tudo é símbolo.

Todos me dizem nada.

Quais símbolos? Sonhos.—

Que o sol seja um símbolo, está bem…

Que a lua seja um símbolo, está bem…

Que a terra seja um símbolo, está bem…

Mas quem repara no sol senão quando a chuva cessa,

E ele rompe as nuvens e aponta para trás das costas

Para o azul do céu?

Mas quem repara na lua senão para achar

Bela a luz que ela espalha, e não bem ela?

Mas quem repara na terra, que é o que pisa?

Chama terra aos campos, às árvores, aos montes.

Por uma diminuição instintiva,

Porque o mar também é terra…

 

Bem, vá, que tudo isso seja símbolo…

Mas que símbolo é, não o sol, não a lua, não a terra,

Mas neste poente precoce e azulando-se

O sol entre farrapos finos de nuvens,

Enquanto a lua é já vista, mística, no outro lado,

E o que fica da luz do dia

Doura a cabeça da costureira que pára vagamente à esquina

Onde demorava outrora com o namorado que a deixou?

Símbolos? Não quero símbolos…

Queria — pobre figura de miséria e desamparo! —

Que o namorado voltasse para a costureira.

Legutóbb szerkesztette - Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 468 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/