Szilágyi Hajni - Lumen : (el)maradás

 

 

 

 

Esőszagú szavakat sír az ég,

hajnalra vetkőznek a fák,

águjjaik a semmibe kapaszkodnak,

… mégis, mintha a szívemet szorítanák

Falak közé szorul a csend,

ablakon koppan a lassuló idő.

Örvények, szélvihar, nyitott

szemű madarak. Odakint

majdnem feltámadás,

idebent zajló jégtáblák.

 

Álmaidban lakom, mint

valami külvárosi csavargó.

Versekbe rejtegetem életem.

Néha meglátogatsz, betűim

magányában bolyongsz,

kezeid közt böjtöl lelkem.

Felemelsz, megtartasz,

…nézel, nézlek

de hiába tanulom az arcodon

játszó eső szavát, a bomló tavasz

újra, és újra megbotlik szívemen.

 

A tegnap elfelejtett érintéseiből

hideg sínekre lépnek az öngyilkos

álmok. Ébredő szememben

gyűrött hangú reggel nyújtózik,

számban az éjszaka fanyar íze

keveredik édes illatoddal.

 

Mondd, még hány nap a világ,

s mennyi belőle a szerelem…

Lelépem, számolom. Visszanézek.

Keresem a karjaidból kizuhant

öleléseket, a ki nem mondott

bűneinket, meglesett titkainkat,

fiókba rejtett te és én rajzokat.

 

Nem mozdultunk, mégis elfogytak

az utak. A menet ma elmarad,

csak a hold sétál át árnyékunkon.

Arcodon a reggel zuhog. Nézel, nézlek…

…áldás a csend, bűn a hallgatás,

ma újra tanulom az esőszagú jeleket

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"