Boér Péter Pál : Keskeny út

 

 

 

    Valaha, amikor egy barátommal lefordultunk az autópályáról, előbb egy nagyon széles, panelekkel övezett útra terelődtünk. Attól függően, hogy épp merre néztem, ő hol az egyik, hol a másik oldalon ült, és a volán is ide-oda lódult, rendkívül szűk kocsijában.

    Kívülről nem is gondoltam, hogy befér több, mint egy fél ember, ám belül, “sok jó ember kis helyen is elfér” alapon, mint kelesztett tészta dagadt szép nagyra a hely. Az út tele volt kátyúval, és úgy tűnt, soha nem akar véget érni benne a rengeteg szürkeség. Még a fák is – azok az ujjnyi vastag, akkor ültetett, nyeszledék, jobb sorsra érdemesek -, a szürkébbnél szürkébbre kérgesedtek.

    Taposta a gázt, de a kátyúk összefogdoshatatlan pocsolyái, bár egyre szaporodtak, ez a különleges optikájú jármű, mindinkább lassult. Kívülről úgy nézett ki, mint két nagy buborék összenőve, és jobbról, balról is leágazások százai nőttek ki. Az útkereszteződések tempót lassító, igazságtalan közlekedési lámpáiról nem is beszélve. Olyankor mindig összeszűkült az út, a gyalogosok csak úgy özönlöttek, ömlött az emberlánc egyik oldalról a másikra és ugyanazok a következőnél már tódultak is vissza.

    Ez az oda-visszaság állandósulni látszott. Az út minden kereszteződés után, a zöldre váltott lámpa színeitől szétnyílt, és rengeteg körforgalmával átláthatatlan káosszá lett. A kocsik rendesen közlekedtek, egyesek jobbra tarts, balra előzzel, mások balra tarts, jobbra előzzel. Úgy tűnt, ebből az iszonyatból nincs kiút, hacsak egy, az útra kijövő szöges bakancs meg nem állítja őket. Ám a bizonyos, egymásra torlódott elemű, kellemetlen kihunyás kényszerűségét zúdította volna rájuk.

    A nyüzsgés nem múlt, mikor a kocsi valószínűtlen volánja középre rendeződött, én pedig a hátsó ülésre, mert a barnásan eltájolt gondolkodású, sofőr barát vezetésbiztonságát mindenhogy zavartam volna úgy. Szikár, száraz, szürke ágakból tömzsi fatörzsek lettek, majd a felhők középre csoportosulásából, lángoló fényesség terült szét. Én felnéztem, nem volt színorgia, mint hajnalok, vagy naplemente idején, kedvesen, meleg barnával telített, sötétebb és világosabb foltokban terült szét a felhőtömör. Oldalain, ahol tiszta maradt az ég, a kék világoszölddel vegyített árnyalatán át ömlött alá a fény.

    – Nézd, Józsi!

    Szóltam előre, ő elengedte a volánt és ámult. Vonzott, már-már magába ölelt az alááradó ölelés. Szavak nélkül, hosszan átbeszéltük, csak úgy tolongtak a gondolatok. Már nem számított a korábban össze-vissza közlekedő járművek, és emberek veszélyeztető tolongása, csak derű és a kibontott lélek. Majd előre néztünk. Zsenge zöld – mintha nekünk mosták volna meg -, fű szegélyezte, pirosas kaviccsal fedett keskeny úton haladtunk, hegyek és völgyek között, jobbról, balról gyümölcstől roskadozó, nem gyümölcsfák között. A vadvirágok tömege, láthatatlan kezekkel tépte maguk közül a konkolyt.

    A kocsi csak haladt. Elől, a messzeségben, egy nagyobbacska ajtó körvonalazódott, majd közeledésünkkel egyre tágult, s amint odaértünk a tökéletességbe, széttárult előttünk. Magunk mögött hagytunk minden rondát, rosszat és “szépet”, a legjobbért és legszebbért.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/