Boér Péter Pál : Beilleszkedve

 

A közvilágítástól csupa fény minden, és onnan fentről, egyre szaporábban csak jégvirágok szirmai nyílnak. A hó vakító fényárt zúdít a túlzottan kivilágított városbelsőre. Jégcsapok egyenetlen hosszúsággal lógnak alá. Egy dermedt madár pottyan mellé, de nem vonja el a figyelmét az opálszínű, egyre fényesebb fehérség csodálatától.

Melege van. A magvakat is a hó melegíti, különben a méter mélyre lefagyott föld szétpattantaná őket. A kőépület melletti havas padkán, ezzel a nyugodt gondolattal marad átforrósodott hátával. Mint verítéktől kiizzadtan, hanyatt fekve csodálta az egyre villogósabbá váló jegesedést.

Nem tud mit kezdeni forró belsejével, lassan kigömbölyödik benne a hátsó tudat, mely szerint az emberek helytelen hideg idege okozhatja azt a vasrácsos fázó érzetet, amire még emlékszik. Pedig a tél forró! Már-már kibírhatatlanul süt.

Meg szeretett volna fordulni, de belül valami azt diktálta, hogy maradjon úgy, ahogy van. A hóval fedett kőlapon, enyhén látómezejébe furakodott még a csupa felfelé vezető párhuzamos vasrudakból kovácsolt ajtó.

Valahol nagyon szeretik ezt az időjárást, talán még nála – aki ha tehetné, levenne magáról mindent a felforrósodott télvilágában – is jobban. De nem mozdult, csak nézte, de inkább látta, amint a felhők alatt, a hózuhogást egy hóleány magasabb fokozatra állítja. Így a szakadt, repedezettnek látszó, sokat kiszolgált vászontakaró bádoggá szilárdult, ásító mosollyal, lassan a puha fehérség bájával befedve.

Valaki a lábán matat, zoknit húz rá, mert az ilyen majd mínusz húsz fokos téli hőségben minden szabadtéri alvások egyedüli szükséglete a zokni. Úgy már biztonságos! Az illetőnek van ízlése. “Havas tájban fehér zoknis szendergő”, adhatná címül képének a festő. Igen, szép fehér pamutzoknival a lábán, mérgelődve, amiért kizökkentették az egészen furcsa, micisapkás sün formájú szitakötő látványából. De magában legyint egyet, és úgy tűnik, hogy tovább nézi azt, amiben korábban gyönyörködött.

Így, reggel a járókelők szenvtelen örömére, a mínusz tizenhat fokban nem egy zokni nélküli, a tájból stílusában kilógó márványon heverőt, hanem egy kopogós, szép fehér, a környezetbe jól beilleszkedő havasat találnak. Rá sem hederítve jönnek, mennek mellette nagy sietséggel, mert az élet nem hagy szusszanásnyi pihenésre sem időt.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/