Pásztor Attila - Atyla : Túl a vízen…

Nyomtatás

Víz tükrén hány büszke várat látni – de a Tüskevárat

lapozva jó elmerengve belehallgatni a csendbe…

Öreg kéz hogy’ készít csalit, nád közt míg alszik a ladik –

bölcsességet csepegtetve ifjonti sámán fülekbe.

Vén csősz, gátőr lehet táltos, szava szívet-lelket átmos,

tanítgatva madár röptét, s hogy még vannak sellők, törpék,

s merre a vadlibák húznak, ott is faragnak, gyalulnak

ezt-azt – mi kell – széket, sámlit… Mesél, szemén tűz világlik.

Túl Matulán, túl a berken, hófödte messzi hegyekben

Lhásza áll – halászok vára – potaláknak palotája!

Égi halászok a Buddhák – a látszatot rég megunták – 

s mégis, nekem Vajdahunyad mása nyit égre kapukat.

Hiszen Mátyás igazsága zászlónk: Nándorfehérvárra,

mióta Dél s harang csendül… „Tán Ember lesz… az emberbül.”