Juhász M. Lajos : látod-e

a feledés roncsolta emlék lezárja már fénytelen szemem

 

 

 

látod-e ahogy szelet markoló ujjaim között zizeg az idő

halott képek peregnek vissza és előre és vissza megint

a tekercs kattog olvad a film szalajt az elrontott vetítő

amőbák sarjadnak a vásznon álmok megint a régi rend szerint

 

érzed-e ahogy túlérett napok aszú borát ízlelem újra

puttonyban rohad a halott vágy az arany szendergés

az öröknyár émelygő íze az a nyár a szédület útja

tiszta ösvény ártatlan kutyaszar amibe belelépsz

 

hallod-e ahogy álmomba surran szisszen a kihűlt titok

a feledés roncsolta emlék lezárja már fénytelen szemem

süket és néma éjjelek már nem félem részeg álmaitok

ráiszom egy kortyot rágyújtok és egyedül lefekszem

 

és látom érzem hallom ahogy átölel és megöl a feledés

még kapaszkodik kicsit de gyönge ujjai engednek örvénybe

hull az ölelés ami igaz volt a csók az éj a remény

és maradok itt maradok és nem vagy és nem vagyok én

Legutóbb szerkesztette - Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)