Pásztor Attila - Atyla : Dombtetőn

Ferenczy Károly festményéhez 1901-ből

 

 

Verőfény van!… Ég szikrázik!… Reggel döntöttem – sziklákig

felkaptatok, s hitet teszek, apostolok és a hegyek

lábainál, s dombtetőre jutottam – lám, délidőre!

… Annyi csoda tárult elém – kitelne pár örök regény,

bölcs tanítónk, a Természet – mit szemem s lábam elé tett!

 

Táltos kövét, Nagy Magurát látom innen, s egek Urát

kérem – léptem, hogy vezesse! – figyelmezve arra s erre:

“Mit adhatnék a Világnak – emelkedjék ember-állat, 

finomodjék végre lelke, s úgy nézzen – óh, mindenekre!

Úgy nézzen: a Lét – ajándék, s másokat is táplálhat még…” 

 

… Amott?… Szatmárnémet kéklik – majd’ ellátni Alföld-szélig!

S hív Kárpátok ölelése!… Karéj – az Ég rendelése…

 

Pihenőm százados fánál… Fölém hajlik – több anyánknál…

Táplál és óv… Lélegeztet, ahol más csak lépegethet.

… Utam fordul… Körbenézek – Tavasz van, röppen a lélek…

S állok – majd’ kalaplevéve… Adnám Földanyám kezébe.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985