Ady Ágota Melinda : Fürdő

 

 

Az örökkévalóság elkezdődött.

Csinnadratta nélkül.

 

 

Látom,

milyen az álnok,

olykor rövid pillanat

boldogsága.

Elemezném önmagam,

s téged is boncolnálak,

de felteszem, ez lényegtelen

ilyen állapotban.

 

De milyenben is?

Körülnézek.

Először kíváncsin, majd egyre

unottabban néz be a rövidlátó hold,

ezüstös fénypászmák

piszkos szürkére váltanak a fürdővízben,

míg értelmünk ablakát öklével veri.

Álmodnánk, de

valóság mossa arcunkat,

miközben — ó, mily’ tipikus —

újabb pofonra emeli kezét.

Lehámozom rétegenként

az elfoszlott szivárványt, míg

újra és újra és újra és újra

— kihűlt a víz körülöttem —

de akkor is elénekelem újra:

 

hallgasd a hangom

a szél viszi hozzád,

könnyem hűs eső

mi mossa az orcád!

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 94 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...