Bátai Tibor : Platónról, több ülésben

                                                                 Platón kapualja

 

                                                                 Először s utoljára kísértelek

                                                                 haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor

                                                                 mondtad a szemembe, amit megbántás

                                                                 nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan.

                                                                 Bár folytak még utóvédharcok, az volt

                                                                 a döntő momentum. Meg kellett legyen,

                                                                 és pontosan így, hogy most elmondhassuk:

                                                                 egymás nélkül is meglettünk egymásnak.

 

                                                                 Platón a psziché titkairól

 

                                                                 Kár próbálkoznia, ez a kapualj

                                                                 sosem lesz Öné. Idegen felöltőt

                                                                 szélesre táró gesztus is hasztalan,

                                                                 ha a provokált tisztában van vele,

                                                                 mit takar önnön tógája, s mit tart meg

                                                                 titkaiból a psziché. Nehéz lenne

                                                                 elfojtáson érni, aki publikus

                                                                 szövegekben analizálja saját

                                                                 motivációit. Akár maradhat

                                                                 is — egyáltalán nem feszélyez. Arra

                                                                 azért megkérném, Professzor: ne állja

                                                                 el a kilátást, és ne traktáljon Jung

                                                                 doktort leszóló történeteivel.

 

                                                                 Platón az origóról

 

                                                                 Hiba volt szóba hoznom az Öregnek.

                                                                 Most, hogy az emlegetett megjelent, már

                                                                 egy flashmobhoz is elegen lennénk

                                                                 a kapualjban. Önök ketten persze

                                                                 máshonnan érkeztek célba vagy csak: meg ,

                                                                 én mindvégig el sem mozdultam innen,

                                                                 az origóból. Milyen tanulsággal

                                                                 szolgálhatna egy ilyen Önök felől

                                                                 nézve valószínűleg dögunalmas

                                                                 karakter lineáris fejlődése,

                                                                 és milyennel a professzionális

                                                                 önmegfigyelés alatt tartott psziché

                                                                 hullámvasutazása nekem? Mit is

                                                                 mondhatnánk egymásnak olyat, aminek

                                                                 érvénye lehetne? Talán meg tudjuk

                                                                 állni, s nem zavarjuk egymás köreit.

                                                                 Ha kételyei vannak, csak szóljon, Carl

                                                                 szerintem az agg Ödipusz is biztos

                                                                 rábólintana, hogy szükség esetén

                                                                 Frau Spielreinhez forduljunk tanácsért.

 

                                                                 Platón a madárdalról

 

                                                                 Mindenkor tartózkodtam a hallatlan

                                                                 szavaktól. Miért akarna túlozni,

                                                                 aki a legnagyobbat érinti meg

                                                                 mégoly köznapi dologról beszélve

                                                                 is? Nem a szó, a logosz-e, amitől

                                                                 érthető lesz az érthetetlen, és

                                                                 az értelmetlen értelmet nyer? Csak az

                                                                 van, ami kimondható. Jól figyeld meg,

                                                                 miként ölt alakot az alaktalan!

                                                                 Elég megnevezned az érzékekkel

                                                                 fogható egyedit, hogy megszólíthasd

                                                                 az ideáját is. Metafizika

                                                                 a madárdalban 2 in 1, csupán

                                                                 idézd fel, amiről kezdettől tudtál.

                                                                 A professzor alig tévedett azzal

                                                                 a varázsnotesszel: a szöveget el

                                                                 lehet tüntetni, de a viaszon ott

                                                                 az összes jel. Kérdés persze, ki hagyott

                                                                 rajta elsőként nyomot. Kész szerencse,

                                                                 hogy Carl éppen erre házalt kollektív

                                                                 tudattalanról szóló tézisével.

                                                                 Azért én mégis maradnék a viasz-

                                                                 táblánál, az eszményeknél, meg ennél

                                                                 a kapualjnál. Itt valahogy sokkal

                                                                 könnyebben elő tudom hívni őket.

 

                                                                 Platón az ideák természetéről

 

                                                                 Zavarba ejtenek a végletesen

                                                                 ellentétes érvek. Mintha múlhatna

                                                                 bármi is azon, hogy alkalmaztam-e

                                                                 az elvonatkoztatás műveletét,

                                                                 amelyről elsőként Arisztotelész

                                                                 tesz majd említést. Érdektelen vita,

                                                                 nem illendő döntőbírót játszanom

                                                                 benne. Fontosabb ennél, hogy megértsék:

                                                                 az ideák nem azonosíthatók

                                                                 a fogalmakkal, hiszen éppenséggel

                                                                 ezeknek ideái. Pusztán annyi

                                                                 közük van a dolgok absztrakcióval

                                                                 megközelíthető lényegéhez, hogy

                                                                 a mibenlétük pszichés érzetei.

                                                                 A megnevezés közbenső állomás,

                                                                 zajmentes állapot, a megismerés

                                                                 csendje. Az „ágy˝ egy minden egyeditől

                                                                 megtisztított, elvont fogalmat jelöl,

                                                                 az idea pedig például olyan

                                                                 tökéletes ringatózás benne, mely

                                                                 pusztán érzéki úton semmiképpen

                                                                 sem megtapasztalható. Mégis,

                                                                 emlékezhet rá a szerencsés, aki

                                                                 ismeri a módját. Magam gyakorta

                                                                 itt is ringatózom, ebben a kapu-

                                                                 aljban. És ha már „ágy˝: az ölelkezést

                                                                 sem hagyom ki. De az egy merőben más

                                                                 idea. Freud meg Jung eléggé sokat

                                                                 beszél róla, s ilyenkor valamiért

                                                                 rendre szóba kerül Frau Spielrein is.

 

                                                                 Platón az írásról (kérdez)

 

                                                                 Az egészet írod felül, ahányszor

                                                                 valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy

                                                                 árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig

                                                                 homályban hagyott részlettel pontosabb

                                                                 az összkép, ám megeshet, hogy merőben

                                                                 új értelmet nyer. Akár szándékodtól

                                                                 függetlenül is. Te magad vagy írott

                                                                 történeted, a szöveg veled együtt

                                                                 alakul, olybá tűnik, kényed-kedved

                                                                 szerint. És ha kiderülne: buzgalmad

                                                                 csupán annyi, hogy engedsz lefutni egy

                                                                 beléd kódolt programot — a cselekményt

                                                                 már előtted megírták? Kíváncsian

                                                                 vagy kelletlenül folytatnád-e tollba-

                                                                 mondás után a megkezdett mondatot?

                                                                 S elég bátor lennél-e, hogy megkérdezd,

                                                                 ki írt engem ebbe a kapualjba?

 

                                                                 Platón várakozása

 

                                                                 Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be-

                                                                 lássam: mióta először hallottam

                                                                 felőle, mindennél jobban izgatott,

                                                                 miképpen is lehetne becserkészni.

                                                                 Kezdetben szándékosan halogattam

                                                                 a dolgot, mint az ínyenc, aki csupán

                                                                 csipeget elő- és főételekből,

                                                                 a desszertre várva. Azután egyre

                                                                 többet foglalkoztatott a gondolat,

                                                                 hogyan üthetném nyélbe anélkül, hogy

                                                                 félreértésekre adnék alkalmat.

                                                                 Mindahányszor ugyanoda lyukadtam ki:

                                                                 üzenhetnék érte Carllal vagy akár

                                                                 a professzorral. Ám mindig vissza is

                                                                 hőköltem ki vagyok én, hogy magamhoz

                                                                 rendelhessek bárkit, pláne egy ilyen

                                                                 különleges asszonyt. Így továbbra is

                                                                 csak a halogatás marad, s a desszert

                                                                 egyre fájdalmasabban késik. Pedig

                                                                 feltétlenül szót kellene váltanunk

                                                                 Sabinával arról, működhet-e úgy

                                                                 is a nevemmel társított kapcsolat,

                                                                 ha egyszer már beteljesült. Remélem,

                                                                 elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy mer majd

                                                                 elsőként lépni. Van időm kivárni.

 

                                                                 Platón bátorságáról (Frau Spielrein)

 

                                                                 Carléktól hallottam, hogy már többször is

                                                                 csaknem értem küldött, de valamilyen

                                                                 félreértéstől tart. Persze fölöttébb

                                                                 bosszantó a férfiúi önteltség,

                                                                 amely ennyire kevéssé becsüli

                                                                 a másik nem pszichés képességeit.

                                                                 Ám zavaróbb ennél, hogy mindhiába

                                                                 furdal a kíváncsiság, milyen is

                                                                 az a róla elnevezett érzület,

                                                                 amely állítólag beteljesülés

                                                                 nélkül is egyfajta teljességet ad.

                                                                 Lehet, arra vár, hogy majd én teszem

                                                                 meg az első lépést. Csalódnia kell.

                                                                 Hogyan kockáztathatnék meg éppen én

                                                                 egy félreértést a magam közismert

                                                                 előéletével? Nem mintha sokat

                                                                 adnék a szóbeszédre, de mindenképp

                                                                 tekintettel kell lennem azokra is,

                                                                 akik köröttem élnek. Nem kenyerem

                                                                 a türelem, amit mégis kénytelen

                                                                 leszek gyakorolni. Csak legyen miért.

                                                                 Most csupán annyi bizonyos eddig is

                                                                 tudtam , hogy minden kapcsolathoz szükség

                                                                 van bátorságra. És Platón tudja-e

                                                                 abban a bátortalan kapualjban?

 

                                                                 Platón búcsúja

 

                                                                 Még mindig nem jön, én meg mintha ide-

                                                                 ragadtam volna, pedig rég elfogyott

                                                                 az összes mondanivalóm Carlnak vagy

                                                                 a professzornak. Amúgy is kerülik

                                                                 a fölösleges szószaporítást, ha

                                                                 helyette új esetre vadászhatnak

                                                                 a járdán nyüzsgő tömegben. A praxis

                                                                 fontosabb számukra az elméletnél.

                                                                 Ideig-óráig kedvemre esett

                                                                 a szemlélődés, mint akad horgukra

                                                                 egy-egy új delikvens, s milyen büszkeség

                                                                 tölti el őket ilyenkor –  akárha

                                                                 ezzel végleg eldőlhetne kettejük

                                                                 párbaja , hogy azon melegében új

                                                                 trófea után nézzenek. Már az sem

                                                                 igazán szórakoztat, hogy fogadást

                                                                 kössek magammal, melyikük jár előbb

                                                                 sikerrel. Bár gondolkodni mindenütt

                                                                 lehet, azért jót tenne kedélyemnek

                                                                 több változatosság. Csak az tartott itt

                                                                 ilyen sokáig, hogy úgy tűnt, ez a leg-

                                                                 alkalmasabb helyszín, ahol Sabina

                                                                 bizonyosan felkereshet, ha akar.

                                                                 A hosszú várakozás közben végül

                                                                 rájöttem: olyannyira hozzám nőtt, hogy

                                                                 valóban enyém lett a kapualj. Így

                                                                 bárhová magammal vihetem, akár

                                                                 csiga a házát. Megüzentem Carllal:

                                                                 mostantól mindenhol könnyen megtalál.

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 364 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.