Czeglédi Zoltán: Távoli fény c. tollrajzához
Magos delelőn áll a Nap… Láthatárról acélszürke
felleg tolul – pipám szívom -, míg esőbe nem fúl füstje.
Puli kutyám bogár szeme aggón kérdez, pilogat rám
drótszőrének sűrejéből: „Mi lesz velünk, kicsi gazdám?”
Nyelvét ölti, szinte beszél. Bizodalma helyén marad.
Szóra vár – kalyiba mellől, s hunyorog a lóca alatt.
Pipám füstje már oldalog, port kavar a vihar szele…
Hínye, jég lesz, az áldóját!… Kalapom, hé!… Szállna vele!
Az ördögbe!… Hogy villámlik!… Vagy az Isten izent amott?
… Meglehet, a hortobágyi csárdatetőn tüzet rakott…
Éppen jókor gyün az áldás… Gőzölni fog tán az üszke…
No, e rigmust szárra vésem… Csizmámra… Lesz ki betűzze!
2013. február 2.
Legutóbbi módosítás: 2013.02.02. @ 12:30 :: Pásztor Attila - Atyla
