Na, most mondd meg!… Hová teszi?!… Csak nőből van… Még leveri!
… Azért küldtem a létrára, mert igen szép a két lába…
Nyár van… Szoknya!… S a térd alatt... Libbentgeti, merre halad!
… Fertály órám van, de ketyeg – fartája is igen remek!
Újonc… Tárgyalni kell mennem!… Óh, mikor tűz lobog bennem!
… A hétszázát!… Majd’ leejti!… Révait kell átrendezni…
Rá se nézek, s tudja – érzem! – elkélne a segítségem!
Várok… Kicsit tétovázzon… Dukál, hogy főnöknek lásson!
… Nosza, immár csak megkérdem: – „Boldogul, vagy sem?”… – „Ígérem!”
Halk a válasz, reménykeltő – nekem pedig búfelejtő…
– „Holnapra a tériszonyom feleződik, s leporolom,
amit tudok, amit érek!”… Óh, s hogy remegtek… a térdek!
S úgy esett, hogy egy hét múlva – franciásan összebújva –
ecseteltük a polcokat – nem mindet, de elég sokat:
mit kell hozni, vinni, venni… Mit kell be- és áthelyezni…
Hálás dolog ez a létra… Szerelem!… S átfestem néha!
2013. február 2.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla
