Pásztor Attila - Atyla : Válaszúton

Ferenczy Károly: Hazatérő favágók c. festményéhez

Vállukat az erdő súlya, kocsiderék rúdja húzza.

Lefelé, faluba mennek, kakukk szó töri a csendet.

Petrence, olykor egy ágas kerül haza, mint kútágas,

s ahol asszony-öl vár régen – mi járna férfi fejében?

 

Van, kinek társa szekerce, balta vagy a fűrész lelke,

s leghátul kullog, mint félszeg – hetente s napjában részeg -,

szerencsétlen, bő kabátban botorkál, s a “mindig-más-van”

szilárd hitét magán kívül helyezte – tán megistenül.

 

Mellényben egy, s hova gondol… Sóhajok szállnak kalapból,

ami pörge, keményszélű – látta szántó s grófi szérű.

Búját szakállába rejti, fejszéjét is csak az edzi –

sújtana egész világra: vélt igaztalanságára!

 

Ketten gubában izzadnak, szemük távolban kutatgat

fehérnépen, virágszálon – falubéli szép leányon:

          “Ejh, de szíp jány!… Az angyalát!”

          “Virágot szed, s rigók dalát csokorba – szívszegletébe…!”

          “Piros kendő… Szoknya széle fel-felcsúszik… Mit dúdolhat?”

          “A’sszem, lánya tanítónak!”

 

Egy szólt – foga között szűrve, s tovább álltak – nem betűzve…

Szemeik némán üzentek… S petrencékkel tovább mentek.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985