Alexei A. Harlamoff festményéhez
Vendégségbe visznek… Bálba!
Ahelyett, hogy otthonkába’
babázgatnék… Mutogatnak.
Hol ennek, hol meg amannak…
Mosolyognak – nem is értem –
kinézték a vőlegényem!
Nyolc éves vagyok, félárva –
ráhagytak keresztanyámra.
… Anyám eltűnt, apám néha
meglátogatna, de léha!
Ő küldte a főkötőmet –
ne is lássam – soha többet!
Keresztanyám ma már módos,
tűzrőlpattant – nem komótos…
Álmodozva hallom sokszor:
lovagolt… Nála az ostor.
Férje senki… Csinovnyik. Jaj!
Csúfolták is érte: „Nyikhaj!”
Végül agyonverték… mustrált!
Behajtó volt… Sokat ugrált.
Üt az órám… Szépen szóló…
Éjfélkor is csengő-bongó!
… Bár lennék újra szobámban!
Szívemben tél… Pedig nyár van.
Legutóbbi módosítás: 2013.02.11. @ 17:49 :: Pásztor Attila - Atyla
