Fohászkodó üdvözítő c. festményéhez
Uram! Kérlek, mentsd meg őket!… Néven szólíts tévelygőket,
hisz arcuk: gonoszság – írva!… Könyörgöm, ne sírba-ríva
változhassék csúf tekintet!… Uram, kérlek!… Mentsd meg… Mindet!
Belső kincsük fedeztesd fel, legyenek egyek az Eggyel!
Felejtsék a szemet-szemért… Óh, csak Teremtő Isten ért?
Talmud őrizzen csak múltat kút mélyén, amit Malkút ad,
s legyen fényük, kik szeretnek – ragyogóbb, mint Tiferetnek!
Hegyünk legyen Ősi – Tábor! – szabadulván Sors malmából
láthassuk Mózest és Illést – Földre hozván összeillést!
Jézus Krisztus jelenjen meg templomában Szent Péternek,
s jelenjék meg – Óh, Mária! – kezeinket kitárni ma!
Hisz szent annak életútja, kit táplál Szent Anna kútja:
s virágeső, szőnyeg hulljon, hogy aki tud, boldoguljon!
Szentek vagyunk?… Vagy álszentek?… Szívem s ajkam miért sebzett?
Süket fülek, vádló arcok miatt vallhatnék kudarcot?…
Van más Lét!… És Feltámadás!… Véget érhet e számadás!
Új élt lehet s eljövetel!… Követ angyal gördíthet el!
S erdőnk?… Lőn, mint katedrális!… Várunk?… Ima s egy fohász is!
Beérik: Ómega s Alpha!…Végtelen Él feszül…rajta!
Kőtáblákból ami sarjadt, károgják ki azt… a varjak!
Mi zenéljünk!… A szférákkal!… Gábriéllel, Szent Mihállyal
fújva égi harsonákat – hirdetvén Őt, ki feltámadt!
Hisz Teremtőnk, amit adtál – legyen pont, vektor vagy fraktál –
abból születhet ráció: comb közül – combi náció!
S kikben Idő, Chronos szól ma, s változik a kromoszóma –
kiterítve mint a térkép – gerincük görbíti hétrét,
szabva új arányt és irányt – féltve s óva erényt, parányt!…
Mondád: „A gének… látszatok!… Gen-etikát ne játsszatok!”
… Ajánlatos főt hajtani!… Szeretetet megtartani!…
Ez az emberségnek dolga, ne a másikát rabolja!
Máskülönben, kik eladták lelküket – Ó, az ebadták!
Fizessenek – ne csak éhbért! – számokba fúlva a pénzért!
Hisz Menny-villám azért dörög, belőlük ezer ördögöt
űzzön, s aztán?… Láncra verjen!… Fortyogó tűz- s lángtengerben!
… Láván olvad kőszívük csak, míg a szellem megtisztulhat,
s megszülethet lélek-testben virágja, hogy szépülhessen.
Ajándék – szent anyaméhtől – felfelé törve a mélyből –
magasságokból lehozván: Megváltót hirdetni pusztán!
Ujjongj, bújtass száz venyigét, tavaszt várva – fényt és Igét!
Kapálj, gyomlálj, s ki gyűjtöget, annak szőlőt adj, fürtöset!
Dinnyét hasíts – ősi fajtát!… Fokossal riaszd a falkát!
S bárányok közt, ki nem alhat – szívét tárja virradatnak!
Így osztja majd szeretetét – felnövekvő, új nemzedék –
átírván jövőt és múltat – porszem nagy Égtől tanulhat…
Jönnek – talán megfeszítnek -, mind acsarog, vad szelindek…
Szájuk habzik, ordibálnak – kővel s kaviccsal dobálnak…
Vállalom… Ember lehetnék… Helyettük… De mit tehetnék?
Hitem Krisztusba helyeztem… Ácsolják máris… Keresztem.
Legutóbbi módosítás: 2013.02.14. @ 11:26 :: Pásztor Attila - Atyla
