Pásztor Attila - Atyla : Kövek előtt…

Csontváry Kosztka Tivadar:
Fohászkodó üdvözítő c. festményéhez

 

 

Uram! Kérlek, mentsd meg őket!… Néven szólíts tévelygőket,

hisz arcuk: gonoszság – írva!… Könyörgöm, ne sírba-ríva

változhassék csúf tekintet!… Uram, kérlek!… Mentsd meg… Mindet!

Belső kincsük fedeztesd fel, legyenek egyek az Eggyel!

Felejtsék a szemet-szemért… Óh, csak Teremtő Isten ért?

Talmud őrizzen csak múltat kút mélyén, amit Malkút ad,

s legyen fényük, kik szeretnek – ragyogóbb, mint Tiferetnek!

Hegyünk legyen Ősi – Tábor! – szabadulván Sors malmából

láthassuk Mózest és Illést – Földre hozván összeillést!

Jézus Krisztus jelenjen meg templomában Szent Péternek,

s jelenjék meg – Óh, Mária! – kezeinket kitárni ma!

Hisz szent annak életútja, kit táplál Szent Anna kútja:

s virágeső, szőnyeg hulljon, hogy aki tud, boldoguljon!

 

Szentek vagyunk?… Vagy álszentek?… Szívem s ajkam miért sebzett?

Süket fülek, vádló arcok miatt vallhatnék kudarcot?…

 

Van más Lét!… És Feltámadás!… Véget érhet e számadás!

Új élt lehet s eljövetel!… Követ angyal gördíthet el!

S erdőnk?… Lőn, mint katedrális!… Várunk?… Ima s egy fohász is!

Beérik: Ómega s Alpha!…Végtelen Él feszül…rajta!

Kőtáblákból ami sarjadt, károgják ki azt… a varjak!

Mi zenéljünk!… A szférákkal!… Gábriéllel, Szent Mihállyal

fújva égi harsonákat – hirdetvén Őt, ki feltámadt!

 

Hisz Teremtőnk, amit adtál – legyen pont, vektor vagy fraktál –

abból születhet ráció: comb közül – combi náció!

S kikben Idő, Chronos szól ma, s változik a kromoszóma – 

kiterítve mint a térkép – gerincük görbíti hétrét,

szabva új arányt és irányt – féltve s óva erényt, parányt!…

Mondád: “A gének… látszatok!… Gen-etikát ne játsszatok!” 

… Ajánlatos főt hajtani!… Szeretetet megtartani!…

Ez az emberségnek dolga, ne a másikát rabolja!

Máskülönben, kik eladták lelküket – Ó, az ebadták!

Fizessenek – ne csak éhbért! – számokba fúlva a pénzért!

Hisz Menny-villám azért dörög, belőlük ezer ördögöt

űzzön, s aztán?… Láncra verjen!… Fortyogó tűz- s lángtengerben!

… Láván olvad kőszívük csak, míg a szellem megtisztulhat,

s megszülethet lélek-testben virágja, hogy szépülhessen.

Ajándék – szent anyaméhtől – felfelé törve a mélyből –

magasságokból lehozván: Megváltót hirdetni pusztán!

Ujjongj, bújtass száz venyigét, tavaszt várva – fényt és Igét!

Kapálj, gyomlálj, s ki gyűjtöget, annak szőlőt adj, fürtöset!

Dinnyét hasíts – ősi fajtát!… Fokossal riaszd a falkát!

S bárányok közt, ki nem alhat – szívét tárja virradatnak!

 

Így osztja majd szeretetét – felnövekvő, új nemzedék –

átírván jövőt és múltat – porszem nagy Égtől tanulhat…

 

Jönnek – talán megfeszítnek -, mind acsarog, vad szelindek…

Szájuk habzik, ordibálnak – kővel s kaviccsal dobálnak…

Vállalom… Ember lehetnék… Helyettük… De mit tehetnék?

Hitem Krisztusba helyeztem… Ácsolják máris… Keresztem.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985