Boér Péter Pál : Hú, de meghízott ez a hagymás!

 

Vajon hány éve nem látták egymást? Már a legnagyobb jóindulattal sem tudta felbecsülni. Bandi örült Saci felbukkanásának, percekig nézte. Kilépett a konyhába, két tojásból rántottát csinált, a spájzban megfejte a tehenet, majd – hogy szüleit ne zavarja -, az ablakon kilépve, a falról lépett be göndörödő valamikorijához.

Nem bírták megenni! Papa is, mama is felébredtek.

Előbb túrabakancsot húztak, és körbejárták egykori magához képest megsokszorozódott méretű Sacit. Dundi lett, csillogott a bőre, hármójuknál négyszerte többet nyomhatott. Aztán a sok szótlanság után – a látogatás immáron ötödik percében -, nagyujjon harapta magát. Különben is hamar esteledett, fél hat körül járt.

Saci, körberetikülözött oldaláról mindegyiküknek előkapott egy-egy meghívót, és szétadományozta. A szabadesésnél gyorsabb függőleges közlekedés nincs, ezért kézen fogott mindenkit, és mosolygós rántással, épp a zebrára huppantak.

– Igen, indulunk – ez volt a társalgás első mondata – megharaphatom a füledet Bandi?

A nemleges válasz előtt, már ott is hagyta foglenyomatát, és az előállt gépkocsikonvoj felvezető motorosa mögöttijébe tessékelte őket. Bandi mamáját, aki kora esti sziesztáját, konyhakötényben igyekezett, lelkiismerettel végrehajtani, papáját is, aki a műhelyben használt, nem makulátlan munkanadrágban feszített, mezítelen felsőtesttel.

– Megyünk bulizni!

– Jaj de jó, jaj de jó!

Tört ki az elvárt üdvrivalgás. Csak Bandi kókadt csendesebbre.

“Én inkább megennék még egy negyed paradicsomfelet, fél pohár vízzel és átaludnám a kora estet!”

Mire kimondhatta volna, Saci, mint egy kölyökkutyát vágta be, egy tizenhat méter hosszú, repülőgép belsejű, limo iszonyatba a konvoj közepén. Bandi elordította magát.

– Félek a repüléstől, utálom a stewardesseket, és ki akarok szállni! Ejtőernyő van?

– Ugyan már, üntyöm-püntyöm, most az enyém leszel.

A sofőr mögött megnyomott valamit, amitől az, egyszemélyes zárkába került. Hátul minden összecsúszott, és egy hatalmas franciaággyá lett.

– Na ne hülyéskedj, én nem kérek most hajmeresztést!

Próbálkozott Bandi, de az esti utazás harmadik napján, ez a mondat már elveszítette meggyőző erejét. Saci úgy tekerte körül őt magával, mint egy nagyon hosszú nadrágszíj.

– Egye fene, ennél rosszabb se legyen, ha már muszáj, akkor zenéljünk – gondolta.

A baj akkor kezdődött, mikor a móka befejezése után nagyjából másfél nappal – de még mindig a kora esti órákban -, a következő göngyölgés gondolata is megfogant az elkerekedett vonalú, piros cipellős leányzóban. Ez így ment öt teljes napon át, azon az estén. Mígnem egy teljesen ismeretlen rezidencia előtt, a huszonkét kocsiból álló konvoj – egyel több mint huszonegy -, megállt.

– Landoltunk, szólhatsz a pilótának és kiereszt.

Kacsintott körkörös hájbájából a gyönyörfaló leányzó.

– Értem, meg vagyok zsarolva! Egye fene, cibáld meg a fülemet, csak kerüljek már ki innen!

Aztán az otthonkát viselő, megnagyobbodott Saci, egy lapos tetejű, dupla minigarzon belterületére cseppentett mindenkit, ahol már harmincheten várták őket.

A szülők rendkívül jól érezték magukat. Saci pedig, a kredenc egyik polcán berendezett egy – csak nekik, csak együtt -, zúzda-csúzdát.

Bandi elmenekült, mire újra körbe mosolyoghatta volna a szépséges gombóclény lány, akinek az újra megjelenésétől, már egyáltalán nem volt elragadtatva. Kitódult a tizenöt négyzetméteres – gyűlésteremnek használt – szobából a negyven tagú bulizni vágyó küldöttség. Nyerítettek örömükben, és már a konvoj hossza sem volt a megmérhetőség határain belül. Mikor az est beálltakor – úgy egy héttel az otthonról eljövésük után -, végre négy újabb napon át utazva, egy ismeretlen város, legismertebb mulatója előtt meg nem álltak. Döngött a zene és csokornyakkendős, frakkos mosolygósok sorfala között be is vonultak. A főpincér kilépett közülük, kamerájával körbe káderezte az érkezőket.

– Mulassanak jól tisztelt mindnyájuk, ételt és egyebet, az igen tisztelt Sacika, negyven évre előre kifizette. Uram, maga menjen és rendezze a taxisofőrrel a számlát!

Szólt Bandinak, aki kétségbeesésében – mivel nem volt nála pénz  -, a zsebében mindenkor ott lapuló, piros gyökérgyűjteményét volt kénytelen odaáldozni.

Egy életen át gyűjtötte, fájt a szíve, a feje még annál is jobban.

– Pingvin-főcsápos – pottyantotta a pincér felé -, szüntesse meg a zajt!

– Azt nem lehet kérem, mulatni fognak, ha jól tudom, talán fél éven át.

– Nem kérem, én reggelig, ami ez esetben teljes fél évet fog tartani, aludni szeretnék, egy csendes szobát kérek csak.

A főpincér elmosolyodott, és bénultsága után hatalmas csíkozottra vicsorított fogakkal sziszegte.

– Nincs zajtalan rész! Ez nem olyan hely!

– Pince van?

– Nézze kérem, én nem vagyok Albert, maga sem tizedes, de azért jegyezze meg, gyönyörű pincéink vannak!

– Nos kérem, olyan is van, ami mélyebben van a többinél?

– Ismétlem, gyönyörű – mustár zöld penésszel bélelt – pincéink vannak.

– A legmélyebbet kérném! Mibe kerül?

– Magának semmibe. Itt mindent, az ilyen dőlt betűs kívánságokat is, amelyeket csak ajtó-kukucskálón keresztül vagyok hajlandó megnézni, Sacika fizet. Hegedűvonót visz magával?

– Én semmit nem vinnék, csak egy loncsos matracot, fél pohár vizet és négy, öt szem aszalt szőlőt.

– Jaj Bandikám, most hallom micsoda cselt szősz ellenem! Itt akarsz hagyni? Megyek én is!

– Mondd, tudsz te hallgatni?

– Nem! Csak beszélni tudok!

– Szeretnél lefogyni?

– Egyáltalán nem. Eszem ágában sincs! Nyomom magamba a paradicsomot, káposztát, uborkát, spenótot.

– És ha azt mondom, hogy nem kellesz?

– Most megfogtál… Ezek a csokrozott nyakkendősök meg ne hallják ezeket!

– Aludni akarok! Reggelig teljes fél éved van, hogy lefogyj! Rendelj egy szalonna táblákkal teli konténert, és eszegesd, ne maradjon belőle egy falat sem!

– Hallottam a módszeredről, de attól félek, elfogyok ennyi fogyasztástól…

– Olyanra még nem volt példa kedves. Na, menjünk hajcsikázni!

Bandi aludt, Saci tömte magába a szalonna bő harapású darabjait. A biztonság kedvéért, minden tizedik falat után megevett egy hagymát is. Aztán, valami távoli hang elkezdte játszani – első hangzásra – a Törpe induló hajszálra azonos mását. Bandi felordított.

– Nem megmondtam, hogy ne zenéljen senki! Aludni akarok! Különben is a pince… – körülnézett – Milyen pince, semmilyen pince! Miért kell nekem ilyen hülye ébresztő dallamokat rakni a telefonomba? De jó, hogy eltűnt ez a sárgába öltözött, többszörös leányzó. Kutyára tátott szájút álmodtam! Olyan vagyok, mint aki hetek óta nem aludt, és egy konvoj vitte magával jobbra, balra. Tökéletesen ilyet álmodtam. Nem szeretem a zöld, repülő lufikat. Szerencsém volt, róluk is álmodhattam volna…

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/