Pásztor Attila - Atyla : Öreg halász

Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez

Szemembe nézz!… Pillantásom nyilát el nem kerülheted…

Számolod tán napjaimat?… Arcom fürkészd és az Eget!

E világnak Ura: Kaszás – köröz csillag-erdejében…

S ioni sor, ideghúr peng Nagy Vadász, Nimrúd kezében!

Én – a víz-elem szolgája – áthatom a földet, leget,

lábommal sarat dagasztok, s föntre felleget lehelek!

Egész Földdel is elbírok – gondold meg e szavak súlyát!

Köpenyemből – ó, ha látnád, megrémülnél, hogyan szabják

Sors erői baglyok röptét, s míg alszol éj-denevérek

koponyádon kopogtatva hogy csapolják, szívják véred!

Sipkám hegyeket mozdíthat!… Botom?… Maga Halál-tengely!

Ha kell, játszom… Suhintásra nyílik meg a Vörös-tenger!

Homlokom cserepes agyag – lövészárkok szövedéke…

Lelkem dörög! S villáma a Kezdet és Vég döbbenése!

Sóhajom füst, kénkő-pára… S egy szavamra vízbe fúlhat

minden, mit ember teremtett – Ég kövei ha lazulnak!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985