Szemembe nézz!… Pillantásom nyilát el nem kerülheted…
Számolod tán napjaimat?… Arcom fürkészd és az Eget!
E világnak Ura: Kaszás – köröz csillag-erdejében…
S ioni sor, ideghúr peng Nagy Vadász, Nimrúd kezében!
Én – a víz-elem szolgája – áthatom a földet, leget,
lábommal sarat dagasztok, s föntre felleget lehelek!
Egész Földdel is elbírok – gondold meg e szavak súlyát!
Köpenyemből – ó, ha látnád, megrémülnél, hogyan szabják
Sors erői baglyok röptét, s míg alszol éj-denevérek
koponyádon kopogtatva hogy csapolják, szívják véred!
Sipkám hegyeket mozdíthat!… Botom?… Maga Halál-tengely!
Ha kell, játszom… Suhintásra nyílik meg a Vörös-tenger!
Homlokom cserepes agyag – lövészárkok szövedéke…
Lelkem dörög! S villáma a Kezdet és Vég döbbenése!
Sóhajom füst, kénkő-pára… S egy szavamra vízbe fúlhat
minden, mit ember teremtett – Ég kövei ha lazulnak!
Legutóbbi módosítás: 2013.02.08. @ 10:33 :: Pásztor Attila - Atyla
