Czeglédi Zoltán: Tavasz c. tollrajzához
Lebegek… Ma úgy ébredtem,
csupasz virág lett a lelkem…
Csókoktól lágy öleléstől.
Mintha most jönnék a Fényből…
Anno zavart, feszélyezett –
annyi férfi környékezett,
álmodoztam, mint egy csitri –
magam akartam kinyitni
szűz kapumat… Oda adtam,
s amit vártam, nem azt kaptam.
Volt bennem félsz… S türelmetlen
tusa után mind a ketten
kiürültünk – szólt a „Jól van!”
Kapaszkodtam, fogódzkodtam
belé – csak a testem kellett.
Rám unt – strandon ismertem meg.
… De most!… Élek és virulok!
Ragyogva, mint az ablakok
hajnalt vívó nap tüzében –
Isten kezén lebeg Énem!
Révülök, várom mit festett,
mit rajzolt, ma mivel lep meg…
S öleljen!… Mint Est… csillagát! –
Ajakam is vérezzen át!
Legutóbbi módosítás: 2013.01.10. @ 12:41 :: Pásztor Attila - Atyla
