Pásztor Attila - Atyla : Bagolyfélsz

Czeglédi Zoltán. Sors c. tollrajzához

 

 

Boglyas haját kígyós ráffal szorítja le, ami rá vall.

Kakas-szeme gané dombról perlekedik… Nem dorombol…

Háta görbedt, foga nincsen… Kiverte a Bosszú-Isten.

Hangja véknya pulykaméreg, s tollat ha tép, szava kéneg.

Csörömpölve jajveszékel, fia ha nála ebédel

– fattyú, s léha -, tartja markát… Olykor viszi a fél kamrát.

Lányát – hogy elhagyta apja – hangjáért színházba adta,

ki szerepért musical-ben! – díványra kellett “heverjen”.

Sógor-koma összeröhög ma arcába s háta mögött…

Szereposztás? – Ősi rítus… Megsínyli a rózsa, mirtusz,

s patkány-odú lehet szállás, ha párnába fúl az áldás.

 

Ismétlődő sors e klisé… Kígyónyelv szól – a háklisé:

“Megin’ mi baj?… Nem érdekel?… Az se, ha anyád térdepel?!

Na, ki vele!… Mondd, lenylem!… Mért lett szajha a gyermekem?!

Nincs pénzem! Ezt hogy’ nem érted?… Mért is szültelek meg Téged!

… Ha egyet szólsz, nyakon váglak!… Szidni merted jóanyádat?!

Mit akarsz őlem?… Megbánod!…”

“Anyám, győzzük le Sárkányod! 

Szelíden s karddal… Idővel vívjunk Harcot, nem Erővel!

Ne ítélj és ne mérlegelj, bölcs kérdésre bölcsen felelj,

ne paprikás indulattal, velem beszélj, ne a pappal!

Az se baj, ha olykor hallgatsz – belső csendben nyugton alhatsz…

Páncélod dobd, s Utat keress!… Amid van, add!… Szeress, nevess!

… Más szívekkel – hidd el – könnyebb, s nem fagyna arcodra könnyed…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.01.06. @ 20:07 :: Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985