Szulimán Eleonóra : ORLOJ

*

Jókora tömeg gyűlt már össze, alig lehet haladni az emberek között.

Még nem tudom, hogy mit fogunk látni, milyen csodában lesz részünk. A teret a másik oldalról közelítettük meg. Idegenvezetőnk jól felépített városnéző túratervének köszönhetően egyre nagyobb hatást gyakorolnak ránk a fokozódó élmények és szépségek. Már csak pár perc és hat óra — nézek a karórámra — sietősre fogjuk lépteinket. Az előrejutás egyre nehezebb. Nem maradhatunk le, legközelebb egy óra múlva lesz az előadás. Egyszer csak megszűnik a nyüzsgés, morajlás. Megérkezünk. Minden szempár várakozó pillantással tekint felfelé. A percek nagyon lassan telnek. Előttünk a prágai városháza híres tornya, az Orloj teljes életnagyságban. Nem is hiszem el, hogy itt vagyok, régóta vártam erre a pillanatra. Már több mint tíz éve, hogy Lengyelországból hazafelé itt haladtunk el a néhány kilométerre lévő autópályán. Akkor a kocsi ablakából csak madártávlatból láthattam ezt a titkokkal teli ezertornyú várost. 

Most itt vagyok ezen a varázslatos hangulatú prágai Óváros téren. Nézek föl a hetven méter magas toronyra és csodálom a mesés óraművet. A várakozó csendben kellemes harangütés szól és kinyílik a szfératábla fölötti két kis ablak. Elkezdődik egy misztikus, különös bábjáték: jobboldalon megjelenik a halál alakját jelképező Csontváz, egyik kezével meghúzza egy kis harang kötelét, a másik kezében lévő homokórát megfordítja, és csenget. Megjelenik a tizenkét apostol figurája Szent Péter vezetésével. Felismerhetjük a hitetlenségében fejét csóváló Török figuráját, a tükörben magát bámuló Hiúságot és a szemét arannyal teli zsákján tartó Fösvény alakját. Ezután a felső kis ablakban megjelenik az aranykakas, csapkodó szárnyaival jelzi, az idő lejárt és az óra elüti a pontos időt, most hatot. 

Ez így megy óránként, reggel kilenctől este kilencig. Az asztronómiai óra kissé nyomasztó előadása ellenére, amely kevesebb, mint egy percig tart, Európa egyik legkedveltebb turistalátványossága. Kihagyhatatlan program, aki idelátogat. Az egy perc nagyon rövid idő, hogy jól megfigyeljük a szereplőket. Ezt az élményt még egyszer látni kellene. Háromnapos prágai kirándulásunk alatt nem sikerül még egyszer megnézi, hisz oly sok szépség és titok vár még ránk, ami szintén kihagyhatatlan. Az aranykakast tavaly javították meg, hatvan évig nem tudott csapkodni a szárnyaival. Kijavították az időjárás viszontagságainak kitett faszobrok hasadásait és felújították a színeket.

A bábjáték alatt két nagyméretű óralap van. A felső rész a szfératábla, amely a Nap és a Hold mozgását, valamint az idő múlását mutatja. Az óralap azt a középkori felfogást tükrözi, amely szerint a Föld a Világmindenség közepe. Az órákra mutató, Napot tartó kéz valójában négyfajta időt mutat:

a közép-európai (ónémet) időt — római számokkal van jelölve a gyűrű peremén, a nap-mutató mutatja. 

az ócseh időt — az új nap napnyugtakor kezdődik. Arany gótikus számjegyekkel van jelölve, a külső gyűrűn belül elhelyezkedő — külön vezérelt — belső gyűrűn. 

a babiloni időt (egyenetlen) — e szerint az időszámítás szerint egy nap napkeltétől napnyugtáig tart, ezért nyáron hosszabbak az órák, mint télen. A prágai Orloj az egyetlen a világon, amely tudja mérni ezt az időt. 

a csillagászati időt — római számokon van jelölve. A homlokzat alsó részén található a naptári számláló, amely a napot mutatja, valamint annak helyzetét a hét, a hónap és az év során. 

 

Az Óvárosi városháza 1338-ban épült, a Luxemburgi Jánostól kapott városjogoknak köszönheti létezését. Fokozatosan megvásárolt és ajándékba kapott házak egyesítésével és átépítésével keletkezett. Magját Volfin z Kamene háza adja, ami 1338-ban lett a város tulajdona. Az eredeti gótikus kapu felett a Német-Római Császárság, valamint kétoldalt a Cseh Királyság és az Óváros címerével ellátott reneszánsz ablak látható. A második ház első emeletén nagyon szép reneszánsz ablak, a következő — Mikes bőrkereskedő háza volt — neoreneszánsz homlokzatú épület. Mellette A kakashoz címzett klasszicista épület 1830 után lett a városé. 1896-óta a térbe benyúló A perchez elnevezésű ház is ide tartozik. A városháza öt épület együttese, mely oldalán található asztronómiai óra, az Orloj a valaha épített egyik legrégibb és legaprólékosabban kidolgozott óra. A hatalmas időmérőt Nicholas Kadan és Jan Sindel készítették 1410-ben. Az alakokat mozgató szerkezetet pedig 1490-ben Jan Ruze, más néven Hanus mester tökéletesítette, akit a városi tanácsurak a legenda szerint megvakítottak, majd hagyták elszegényedni, hogy másnak ne tudjon hasonlót készíteni. A mester elkeseredettségében állítólag leállította a szerkezetet és meghalt. Hosszú ideig nem tudták megjavíttatni. Az óramű háromnegyede ma is eredeti, csupán kisebb részét cserélték ki százötven évvel ezelőtt korszerűbb darabokra. Ezeket az órákat kizárólag a készítőik tudták javítani. Mindegyik egyedi mestermű.

— Hagyták elszegényedni — hallom idegenvezetőnk szavait. Elgondolkodtató, hogy az óramű több mint ötszáz évvel a készítői halála után is büszkén és méltósággal hirdeti az alkotók nevével fémjelezve kiváló művüket. Az akkori városatyák nevét már nem említi az utókor, csak cselekedetük ostobaságára hívja fel a figyelmet, hiszen a XIII. század elejére, a krónikák leírása szerint, Európa városaiban majd mindenütt találhatók óratornyok. A legkorábbi mechanikus órák nem rendelkeztek sem mutatókkal, sem számlappal és nem is ütöttek, csak berregtek. A berregés hangjára az óra őre meghúzta a harangot és így adta tudtul, hogy ismét elmúlt egy óra. A városok elkezdtek egymással versengeni: Kié a legszebb? Kié a legpontosabb? A fejlődés megállíthatatlan volt. 

A modern mechanikus toronyóra egy hosszú fejlődési korszakot zár le. A hengerkerékre csavart kötél végén leereszkedő súly forgásba hozza az egész kerékrendszert, amit az ingával vezérelt gátlómű szabályoz. Szívesen nézzük meg a pontos időt a tornyokon lévő órákon. Napjainkban a legtöbb toronyórában villanymotor húzza fel a súlyt. Az ilyen óráknál gondoskodni kell megfelelő fogaskerék-áttételről, hogy húzás alatt is működjék az óra, mert egyébként az megáll. 

A középkori városokban a toronyórák ütései jelezték az idő múlását. A legújabb korig a mechanikus szerkezetű óra jelezte az időt. Napjainkban a villamos-, a kvarc-, és az atomórák az időmérést nagyon pontossá tették. Az elmúlt években az interneten keresztül is lehetséges a pontos időszolgáltatás. A tudósok kimutatták, hogy a Föld forgásideje változik. Ezért a pontos nap és óra hosszát újból meg kellett határozni atomfizikai alapon. A tudomány és a kézművesség fejlesztette az órát időmérő eszközzé.

 

„Memento mori” (gondolj a halálra) felirattal készült számos időmérő a 17. század elején, figyelmeztetve az embereket arra, hogy az idő megállíthatatlan, az élet elmúlik. Valóban az idő rabjai vagyunk mindannyian. Korlátokat, határokat szab mindennapi cselekedeteinkben, a nap minden percében.

 A prágai Orloj a 15. század óta kérlelhetetlenül méri az idejét minden arra járónak, bárhonnan jött és bármerre tart a világban. Legyen egyszerű halandó, tehetősebb, vagy uralkodó. Az idő nem mérlegel, mindenki fölött hatalmat gyakorol.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 166 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony