dr Bige Szabolcs- : Az én könyvtáram, a te könyvtárad…

 

                                                                     „Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint  hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejben a képzeletmozi”. (Csukás István)

 

A könyvről, könyvtárról az Országos Könyvtári Napok 2021 alkalmából írok néhány közvetlen, személyes mondatot.

Kezdem azzal, hogy mi jut eszembe legelőször erről a szóról, a könyvtárról?

Az olvasás! Hiszen a könyvtár az olvasóért van…

Miért jó olvasni?

Mert olyan, mint egy meditáció, mint egy lelki gyakorlat.

Mert úgy tájékoztat, hogy bár magadban vagy egyedül, mégis beléphetsz a világegyetembe, megnyílik előtted a természet, az élők világa, eljuthatsz általa a világ bármely sarkába és így végül is nem vagy egyedül.

Mert maga a könyv egy nagy varázslat, mely elűzi a magányt, egyszerre több helyre juttathat el, s ilyen módon az ember megsokszorozhatja önmagát.

Mert úgy tekinthetsz a könyvre, az olvasmányodra, mint egy bizalmas barátra. A leírt gondolatok benned újabb gondolatokat ébresztenek.

Mert képet tár elibéd a világ egy szeletéről, jobb képet, mint a kisebb-nagyobb képernyők képei, mert „a könyv képei személyre szabottak” – mondja találóan Isaac Asimov.

Mert tanít, segít koncentrálni, memorizálni, fejleszti a művészeti érzéket és ihletet ad.

Mert az olvasó megismerheti mások gondolatait, elfogadhatja vagy elvetheti azokat, okulhat belőle, hozzáfűzheti saját gondolatait. Csak meg kell tanulni olvasni, hiszen aki nem olvas könyvet, miben sem különbözik attól, aki nem tud olvasni (Mark Twain).

Mert egy jó könyv olyan, mint egy kedves, meghitt barát, aki türelmes – félre teheted és bármikor előveheted, nem sértődik meg, akár hosszú évekig is várja, hogy kézbe vedd.

Miután ennyi szépet és jót elmondtam az olvasásról, beszámolok egynémely saját tapasztalatomról, élményemről.

Az iskolában, az első elemiben már Karácsonyra megismerkedtünk minden betűvel; de persze az összeolvasás még nem nagyon ment. Az „úr ír” után jött egy hosszabb, immár rímes: „malom mellett állok, málnát, mentát látok”. Ezeket inkább kívülről megtanulva mondtuk, mint olvastuk. Év végére azonban, már sikerült folyékonyan olvasni rövidebb, kisebb szövegeket, de nagyon fárasztó volt. Aztán a nyári szünidő alatt találtam az udvar végében levő öreg színben egy csomó régi újságot, könyvet. Előbb csak a címeket böngésztem és a hirdetések szövegeit. Nagy örömömre felfedeztem, hogy megértem, amit olvasok. Nagy felfedezés volt!

Megosztottam  a felfedezésemet a barátaimmal, akik még nem tudtak olvasni és büszkén elolvastam nekik mindent, ami a szemem elé került. Az utcaneveket a sarkon, a boltok cégtábláit, a moziplakátot a házunk oldalán. Ősszel, amikor megkezdtük a második osztályt már nagy tudósnak éreztem magam. Később, évek múlva ebbe az öreg színbe bújtam el a tiltott könyveket olvasni, azokat, amelyeket a hatalom is tiltott, nem csupán a felnőttek. Például az öt kötetes nagy történelmi munkát, a „Magyarország Vereckétől napjainkig” címűt, valamint Bánffy Miklós Erdélyi trilógiáját. Maradandó emlék!

Mikor aztán a fivérem beiratkozott az utcánk végén akkor megnyílt közkönyvtárba, én is elkísértem, s nekem is vett ki egy meséskönyvet, ami tele volt szebbnél szebb képekkel. Bámuló szemekkel néztem a könyvektől roskadozó polcokat. Fivérbátyám elmagyarázta, hogy innen bárki kikölcsönözhet könyveket, aki ide beiratkozik. Az is egy csoda számba ment számomra, hogy ezt mind ingyen…

Így indult az ismerkedésem a könyvekkel és a könyvtárral.

Otthon sok könyvünk volt – lexikonok, bekötött képes újságok (magyar és német nyelven, pl. az Illustrirte Zeitung több évi kötetei gótbetűkkel, amit nem tudtam elolvasni, s így csak a képeket nézegettem), szépirodalom, a remek írók sorozat, az Erdélyi Szépmíves Céh számozott könyvei.

Volt a városban több könyvtár, de legemlékezetesebb az ARLUS, a Szovjet baráti társaság könyvtára, mely a Sas-palotában működött. Rengeteg ifjúsági könyvük volt. Ott volt továbbá az iskola saját könyvtára, amit mindig a nagy diákok vezettek az irodalom tanárunk felügyelete alatt.

Természetesen nem csak nekünk és ismerőseinknek voltak könyveink. Mikor körorvos koromban a hozzám tartozó falvakat, falusi portákat jártam, meglepődve és örömmel láttam, hogy minden házban vannak könyvek. Nem dísznek álltak a polcon, mert látszott rajtuk, hogy sokat forgatták azokat. A Biblián kívül ott sorakoztak a Jókai kötetek, a történelem – a magyar történelem – könyvei, a világháború emlékeit idéző kötetek, de nem hiányzott egyetlen házból sem a Kalendárium, a minden napok tudástára. A kalendáriumnak – a naptárfunkción túli – műveltető és szórakoztató szerepe is van és kommunikációs eszközként viselkedik. Mint évfordulónaptár nem nélkülözhető és lexikális jellegű tartalmával hagyományos ismeretanyagot tár olvasói elé.

Erdélyben fontos szerep jutott a kalendáriumoknak, évkönyveknek, mint a művelődés, az anyanyelv és nemzeti azonosságtudat védelmezőinek. Megtalálhatóak benne az állami és egyházi ünnepek, csillagászati ismeretek, jóslatok és a klasszikus magyar irodalom örökké népszerű anyaga mellé felsorakoznak a Kalendárium lapjain az Erdélyi Szépmíves Céh írói.

Akkor jöjjön most egy kis tudomány – orvostudomány.

A könyvek jótékony hatása az emberek lelkivilágára az orvosok, nevelők által jól ismert. Ide illik egy idézet:

„Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a testnek”. (Károli Biblia: Példabeszédek 16,24.)                     

Az olvasást, mint gyógymódot különféle kóros állapotok enyhítésére használják – ezt a kezelési formát biblioterápiának nevezik.

Ez egy úgynevezett szelíd gyógymód, s mint ilyen nem helyettesíti a gyógyszereket, a szakorvosi kezeléseket. Kiegészítő kezelésként alkalmazható egyénileg és csoportosan; használják a klinikai gyakorlatban, az idősotthonokban, a börtönökben és könyvtári környezetben. Alkalmazzák a daganatos betegek támogatására, a pályaorientációban és a gyógypedagógiában.

Az olvasás alkalmával különös idegi kapcsolatok jönnek létre egyidőben a látás, a nyelv, a tanulás tevékenységéért felelős agyi területek között és gondolkozásra, összpontosításra késztetnek, ezáltal javítva az olvasó ember memóriáját.

Bizarrnak tűnő ötlettel jelentkezett a Weight Watchers[1] magazin munkatársa, mégpedig, hogy az edzőpadon dolgozók részére könyvtámasztékot szerelt, hogy edzés közben ne csak zenét hallgasson, hanem olvashasson is a delikvens. Megfigyelte, hogy néhányan tovább maradtak a gépen egy izgalmasabb olvasmány kedvéért. Ezeknek a résztvevőknek mérhetően javult az állóképességük!

 Az olvasás lassítja az öregedést és fiatalon tartja az agyat. A kutatók megállapították, hogy akik kreatív szabadidős tevékenységeknek vagy szellemi tevékenységeknek hódolnak, például akik olvasnak, azoknak a körében több mint 30%-kal lassabban romlik a megértési képességük, szemben azokkal, akik nem vesznek könyvet vagy más olvasni valót a kezükbe. Az Alzheimer-kor is fele annyi eséllyel alakul ki azoknál, akik rendszeresen olvasnak vagy más szellemi tevékenységet folytatnak, sakkoznak, rejtvényt fejtenek.

A fentebb idézett magazin arról ír, hogy egy jó könyv olvasása csökkenti az úgynevezett stresszhormonok szintjét, enyhítve a stresszt. A cikk idéz egy angliai kísérletet, melynek során a résztvevők olyan tevékenységet folytattak, amely feldúlta őket, majd egy részük olvasott, a többiek zenét hallgattak vagy videó játékot játszottak. Azoknak, akik olvastak, 67 százalékkal csökkent a stressz-szintjük, ami jóval meghaladta a másik két csoportnál észlelt mérteket. Az olvasás egyfajta büszkeséggel, jó érzéssel tölti el az embert, megnyugtat és segít erősíteni az önbizalmat. Nem egy páciensem jegyezte meg, hogy ha este olvas néhány oldalt egy jó könyvből, nincs szüksége altatóra az elalváshoz.

A könyvek jelentősen bővítik a szókészletet. A kutatók szerint szókincsünk 5-15 százalékát könyvekből tanuljuk, ezért is különösen fontos tehát az olvasás a gyerekek szellemi fejlődéséhez.

Ide kívánkozik egy tapasztalatom, amivel írás közben szembesültem. Tudjuk, ugye, hogy a magyar nyelv kifejező készsége egyedülálló, hogy jellemző rá a finom, árnyalt megfogalmazás. Egy szó pontos, megfelelő elhelyezése a szövegben csak úgy lehetséges, ha pontosan megismerjük a helyes használatát. Erre a tudásra úgy tehetünk szert, ha többféle szövegkörnyezetben találkozunk a választott szóval – és ehhez sokat kell olvasni.

És végül: az olvasás a legolcsóbb kikapcsolódás.

Ne feledkezzünk meg hát, a könyvtárak által kínált nagyszerű lehetőségekről!

 

[1] súlyszabályozók

Legutóbbi módosítás: 2021.10.18. @ 19:24 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző dr Bige Szabolcs- 622 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.