Kőmüves Klára : – az a madár –

Ragyogó időnk van. Fényvérű
délutánját ringatja a nap, és a
hajlott hátú csipkebokron pókok
munkáját dicsérő hajszálvékony
hálók izzanak.

A szomszédos telek máskülönben
magasba nyújtózkodó füvei reggel
óta nem tértek magukhoz, s bár
a hátuk domborul még, a fejüket
megcsípte már a fagy – pont úgy
terülnek szét a földön, mint az
asszonyok hátára kontybontás
után kibomló hajzuhatag.

Ujjaim közül kéklő gyöngyökként
potyognak földre a könnyű szőlő-
szemek, s én azon merengek, hogy
amerre gurulnak, vajon várja-e őket
az a madár, mely ujjnyomatommal
csőrében messze visz belőlem,
messze, messze száll…

Legutóbbi módosítás: 2021.10.15. @ 21:23 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 722 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))