H’az a szerszám!… Libeg… Lobog. Szép pár… és milyen boldogok!
Sportos férfi, nős… Adonisz… Szőrzete dús… Aragon is
mellkasát szedhetné versbe… Apollinaire-t megihletne!
A nő kész aránya zenél… Spontán csacsog – ragyog, s remél…
Házasságot? Egy éjszakát?… Színről-színre most festi át
kék egét a szerelemnek… Látni való, mitől szenved…
Körmét sem festi, de pesti… Melle ringó, hegyes… Lesni
gyönyör – férfi szemnek, s ami körül legyeskednek
érettek és öreg-urak – nyitni-zárni a kapukat.
Hűvös a víz Csillaghegyen, fürdőruhám fel kell vegyem…
Úszni járok és napozni, regényekben olvadozni.
Romantika, Stendhal-szeszély kavarog, s fojtott szenvedély
kínoz, mert ki jönne: mulya!… Se eleje, se hátulja –
annyit beszél: ki ő s mi ő!… A szakállam is visszanő!
Hiába… Aki ma férfi! ég s föld dolgát egyként érti.
S nemcsak érzi, gyakorolja, ami a test és szív dolga!
… Keblem kicsi, két fél alma – akárki nem fogdoshatja!
Az, ki szilikont vár tőlem, énekelhet az esőben!
Hozza elém Nápolyt, Rómát – lélek helyett bőrtömlőt lát!
… Azt mondják, anya-komplexus, s ha torzul a solar plexus
akarati sugárzása – az hajlik el egyre s másra…
Rám nézett!… Hogy ég a szeme! Fogsora az Ég remeke!
… Jól van, lesz miről álmodnom… Kár, hogy foglalt… Bizony mondom,
mit tudhatjuk mi – emberek, ki kivel és mért hempereg?
… Összejövünk, vagy szétválunk?… Jobb, ha „csak” szeretni vágyunk?
2013. január 8.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Pásztor Attila - Atyla
