Czeglédi Zoltán: Spanglis c. tollrajzához
Szeme szúrós akáctövis – élhetne más égövön is,
hol a vendetta még dívik, s zsebekben a bicska nyílik.
Szállodát les… Ki megy, s ki jön... Elméje fotózza külön –
ki mit hord, nő-e vagy férfi, s hogy miért – kutya se kérdi…
Spanglit sodor, füstje kéklik… S ekkor… valami történik.
Elé áll egy suhanc forma… Csapzott, mintha szökött volna…
„Lódulj, nyikhaj!… Kés van nálam!… Hallod?… Többet ne cifrázzam!
Mit nézel már?!… Húzzál innen!… Se tüzem, se cigim nincsen!
Pénzt akarsz?… Na, nem… Becsszóra?… Kotródj, eredj a dolgodra!
Lógsz rajtam, mint kép a falon!… Megszédültem… Mi a bajom?!
… Gatyád is, mint a tehénen!… Fogd, ne maradj szomjan, étlen!
Nem kell?!… Komám, nincs más apróm!… Más köszönné, ha van padlón!
Figyelj, öcskös! – A búbánat!… tapétázza a szobádat?
Minek lófrálsz?… Drogdílerkedsz?… Örök kérdés, amit feltesz
kamasz lélek, aki vágyna otthonra, s jut túlvilágra!
… Valami van – tüdőm szaggat… A szívem is kimaradgat!
Ne félj, lehetnék apád is – ha ismerném az anyád is!
Jól keresnénk… Mind a ketten… Egymásért lennénk, nem ellen!
Ügyes lesz, ha kitanítom!… Tud valamit – azt gyanítom…
Kő lenne a szívem helyén?… Ez a tárcám… Mellény zsebén?
Jelvény… Tíz dollár… Piramis… Emitt meg a Semiramis
függőkertje – szép szimbólum… Ez meg: mobile… perpétum!
… Haverom vagy, itt a kezem!… Hogy?… Miért szúrós a szemem?
… Talán anyám volt boszorka – szitokkal az udvart szórta
telis-tele, meg a padlást… Szemmel verte meg a hídlást!…
Le is szakadt… Ő alatta… Kimondott szó: lelke rajta…
… Na, bökd ki már, mi a bajod!… Barátod lettem és vagyok!
Tartsunk össze, s egy év múlva mehetsz a tengeren túlra!”
– „Nincs senkim… S hogy élek, bánom… Kiirtották a családom…
Hárman voltak… S tudom, láttam… Ezt a szempárt… bent a házban…
Sapkát viselt és a pisztolyt… Kacagása is hamis volt,
s minden szó e nyűtt kabátban… Halál volt a mosolyában.
Hiszem Istent… Ad és elvesz… Nélküle mit sem teremthetsz…
Elszólít, vagy még élni hagy?… Tudom ki vagyok, s hogy ki vagy!…
A spanglit a szél fújta el, s e bérgyilkos számára hely
halottkémek asztalán lett… Elégtétel, sorshoz illett.
– Sokk okozhatta a halált… Vér nincs… Elég hamar beállt –
szólt az orvos… Zippzár zizzent, s valami föltisztult itt lent…
Lent, a földi élet terén, hol a bűn ma oly televény,
amily sűrű sohsem volt tán, hernyók rajzása Életfán.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Pásztor Attila - Atyla
