Ó, fiacskám!… Ha azt tudnám!… Eddig mennyit énekeltem?
Hangomnak, ha szárnya volna – ma is röptetné a lelkem.
Rég elkopott… Síró fazék… Virrasztunk a temetőben…
Hajh, szép idők!… Asszonykórus! Pártában meg főkötőkben…
faluhosszat jártunk-keltünk – karolva s egyszerre lépve,
mikor a templomba mentünk, s fittyet hánytunk a legényre!
Kinek-kinek, ha volt párja, a bálokon avval táncolt…
A cigány ameddig húzta – Én meg?… Szerettem a kántort.
Hozzá mentem, őt szolgálom – meg az Urat, fenn az Égben…
… Mondja, ez a kicsi kütyü… felveszi egész beszédem?…
Csak mer’ Bartók… Vargyas, Kodály más volt… Ilyen hengerekkel
jöttek, meg a gramofonnal… Tudj’ Isten, ma más az ember!
… Khm-khm… Szóval, énekeljek?… Zsoltárt?… Ami eszembe jut…
Jó, egyetlen percet kérek – mert a könnyem is összefut…
Ezt, tudja meg… fiatalon… sírdogáltam télre, őszre.
Baleset volt… Édes lányom vittük ki… a temetőbe…
Legutóbbi módosítás: 2013.01.14. @ 18:53 :: Pásztor Attila - Atyla
