Furuglyás René : Tensio

 

 

Ahogy jött egy felhő,

úgy hullott majd alá…

Fehéren borult le,

az út porára rá…

Sötét lett a nappal.

Fényesek a lámpák.

A jeges patakból

szemembe törve át.

Magányos a lélek,

magányosan ballag…

Hosszú utat tett meg,

ismét hová tarthat?

Mellette egy páros,

hócsatákat játszik.

Kéz a kézben boldog,

ez most nem hiányzik…

Minek jött az ember,

ha mindig csalódott?

Kivetett e város,

már hozzám se szólott…

Most csak harangoznak,

telítik a csendet.

Zajos lett a világ,

s engem felserkentett.

Kiérek az útra;

minden latyak és sár…

A harang kiált fel:

hogy gyónnom kéne már.

Nem érzem a veszélyt,

jó nekem idekint…

Híd alatt sötét arc,

az arcomba tekint.

 

Lassan indulnom kell,

levedlem, mi káros…

Viszlát. te szívemben

szépült konok város!

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )