Csillag Endre : Az usanka

A petróleumlámpa kanóca halkan sercegett. Egyébként félős csend terpeszkedett a döngölt padlójú szobára. A lámpa sárgaréz tányérján a láng táncoló, torz árnyképe a falra vetítette az asztal körül ülő asszonyok feszülten figyelő alakját.

 Ne a gyűrűt nézd, fiam! – szólt az öregasszony – Nézd a tükörképét! Te meg tartsd egyenesen azt a tükröt, te gyerek, lássa anyád benne tisztán a gyűrűt!

A karikagyűrű az anya jegygyűrűje volt, ami a vizespohár aljára vékonyan halmozott hamu tetején sárgállott.

Az asztal körül öten ültek: három felnőtt és két gyerek. Az asztal a páros ágyhoz volt állítva, aminek a fej felőli vége fölött, szegre akasztva, ott lógott a falon az asszony és férje kinagyított, esküvői képe. Az asztalon és az ágyon ugyanolyan mintájú takaró volt. Harmincnégyben vették a garnitúrát, amikor összeházasodtak, és a Gál házba költöztek.

 Ne izegjetek, mozogjatok állandóan! – szisszent az öregasszony a fészkelődő gyerkekre, főleg a fiúcskára, aki az esküvői képet nézte, és mutogatott, azon most csak anya látszik.

-Te kölyök, hadd figyeljen anyád a gyűrűre! Másként nem láthatja meg apátokat, csak akkor, ha mindannyian csendben maradtok.

Hiszen nézett, nézett az asszony, de sírt. Szaporán törölgette a szemét, keble hevesen hullámzott.

– Ne sírj, lyányom! Így nem láthatod meg Gyurkát, ha még él.

– Biztosan él az még, anyám – súgta az asszony nővére, és megérintette a húga simán, kontyba hátra fésült haját. Gyurka asszonya még szipogott, de erőt vett magán. Mindenképpen látni akarta kedves párját. Szinte szemrebbenés nélkül meredt a gyűrű tükörképére. A csend megdermedt a fehérre meszelt falú szobában. A lámpa árnyai is mintha elfáradtak volna a falon.

A kisfiú szintén a tükörre bámult, amikor az anyja felkiáltott:

– Nézzétek,…ott,…ott, a gyűrű közepében…egy prémsapkás alak tapossa a havat. A sapkának, ugyancsak prémből, fülvédői vannak. Gyurka az! Ugye, ti is látjátok?

A kisfiú bólogatott, látta az apját. Majd hirtelen hátra fordult, az esküvői képre bámult babonás félelemmel. Most semmilyen árnyék nem vetült arra a falra, mégsem látta a képen az apját.

 A kép a gyűrűbe költözött – gondolta, de nem merte kimondani.

Az asszony szívébe reménység költözött. Magához ölelte két gyermekét.

– Igazad van, Piroska, Gyurka tényleg él, és haza fog jönni.

*

HONVLDELMI MINISZTÉRIUM

HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM

HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁR ÉS IRATTÁR

KÖZPONTI IRATTÁR

1027 Budapest, Feketesas u.4

Tárgy: Igazolás

„Kérelmére igazolom, hogy a Központi Irattár birtokában lévő veszteségi nyilvántartás adatai szerint Cs. Gyula, 1910, an.: K. Ilona, a 106/4 században szolgáló ezredkovácsa 1943. január és február hónapok között, hadműveleti területen, Alekszejevka környékén eltűnt. Hozzátartozóit 1943.11.23-án hivatalosan értesítettük.

A kutatást a birtokunkban lévő, az Orosz Levéltár által a Központi Irattárnak megküldött, az Oroszországi Föderáció területén működött hadifogolytáborokban elhunytakról készült névlistában is elvégeztük, amely nem járt eredménnyel.”

*

Minden világos. Csak egy dolog nem: Anyám eladdig soha nem láthatott usánkát.

2013 – 01 – 12.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 149 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.