dudás sándor : „KÉTRAPISTÁS” INTERJÚ

Riport Radnai Istvánnal

 Valamire való riporternek, mielőtt feltenné a kérdéseket, illik tájékozódnia alanyáról. Bevallom, ezúttal nekem cseppet sem volt könnyű. Lássuk, miről lehet őt kérdezni – szőttem készülő riportom szálait: tagja az Írószövetségnek, kötetei jelentek meg, szereti a szép festményeket, rengeteg helyen publikál… Ezeken kívül? „Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásaim, verseim, novelláim a “rapista” illetve “RaPista” nicknéven is megtalálhatók egyes portálokon.” — írja Héttornyos bemutatkozásában. Van még valami? Igen… Annak idején a Képes Újságban, a Pest megyei Hírlapban, az Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban én is publikáltam… Ezzel is kevés, ki emlékszik már azokra az írásokra… Gondolkoztam, utána nézek még a Googlen… Rákerestem.

A monitoron is látom, Istvánunk termékeny, és nem akármilyen szinten alkotó literátor — csak a Napkorongon 691 versét olvashatjuk. Interjú-kéréskor panaszolta (vagy dicsekvés volt?) mostanában kevesebbet van a neten, „mert folyóiratok szerkesztői feltételül szabják, ne legyen publikált a vers, utánközlésre nem hajlandók…”

 Netezésnél azonban becsúszott egy hiba… Szerepel ugyanis a Googlen egy másik Radnai István, aki szintén író és állatorvos. Belenéztem a blogjába, messzi tájak, képek… belemerültem… Mennyi utazás, mennyi élmény, és… egy szó, mint száz, a kérdések kigondolásakor már őt is „belegyúrtam” a mi „rapistánkba”…

 Hamarosan kérdéseim félre söpörve, de mégis azokra reagálva megkaptam levelét.

 „Kedves Sándor! Három-négy Radnai István közül belenyúltál egy ÁLLATORVOSBA!

 Az egy gazdag ember lehet… világcsavargó? Lehet! Van egy szabolcsi is, aki meg a Karibi szigeteken járt… Magam harminc éve a volt „szocialista” fővárosokban és egy ízben Bécsben, rokonoknál, egy ugrásnyit a Burgenlandnak nevezett Őrvidéken, a Raxalpén, illetve a Tátrában, egy-két napot egy kolozsvári lagziban és egy buszos úton É-Olaszországban… Néhány nap összesen, ami nem nagyon alakította a költői profilomat — tehát nem téma!!

33+10-12 évet dolgoztam, munkaviszonyban, tisztségviselő is voltam, vagyok nyugdíjas koromban… A gazdaságban dolgoztam, DE MELLETTE MAJDNEM FOLYAMATOSAN ÍRTAM.

 Az 1970-es években már ugyanilyen rendszeresen publikáltam, de ebben húsz évesnél hosszabb szünet következett be, részben objektív okokból (pl. építkezés!)

 2008-ban kezdtem bele újra komolyan az írásba, megújulva. Antológiák a három kötet Bűnkehely (versek), Valahol (novellák), Tilalmak kertje (válogatott versek), ezek évente jelentek meg (2010./ 2011./ 2012.) Idén akár két kötet is kijöhet a pályázatoktól függően — mindegyik kiadók gondozásában!

 Az antológiák (kiadói és baráti kiadások) mellett a neten számos irodalmi körben publikáltam, és írószövetségi felvételem után SEM TÖRÖLTETTEM magam…

 Ritkábban, de felteszek verset és novellát egyaránt. Szinte naponta írok!

 Eljárok irodalmi programokra, megismertem az élő magyar irodalom középhadát, mondhatni derékhadát…

 Bizonyos körök viszont nem kérnek belőlem — ez nem a riport témája, mivel megkerülik az egyenes választ! Én nem fogok sem posztmodern írásokat „alkotni” mások sorai beépítésével. De az avantgárd legjobb eredményeit továbbgörgetem.

 Ebben a században élek, ennek a századnak írok, de a huszadik század második felében sem a hatalom által preferált formában és témában szorgoskodtam.

 Mivel kedvelem, de feszegetem a kötött formát, sok szerkesztő nem tud beskatulyázni — lehet, hogy fárasztó vagyok —, de csak egyeseknek!

 Nem számoltam a lábujjaimon, hogy tizenöt vagy húsz folyóirat, lap közöl tőlem rendszeresen! Készültek velem riportok a neten, rádiókban, tévécsatornákon. Még a közmédia nem figyelt fel, a kereskedelmiek nem süllyednek le az irodalom szintjére, marad az utóbbiaknak szappanopera és a hasfelmetszés, vagy a celebek ágyjelenetei!

 Szkeptikus vagyok a világ „haladása”, a „fenntartható fejlődés” és a globalizáció témáiban — nem erre vártunk 1956-ban és 1989-ben! Ha érted. Bizonyos szempontból csak a gazdáink változtak. A baloldaliságnak nincs ma értelme, de az emberek sorsa jobban érdekel, mint sok politikust! Az erkölcsről van fogalmam. Egyeseknek nincs. Itt nem elsősorban a szerelmi életről van, bár abban is fontos a kötődés, a családi szálak! De a gazdasági élet teljesen lezüllött, az adott szónak, sőt szerződésnek vagy törvénynek semmi súlya…

 Meg is írok mindent, amit érzek, de politikamentességet hirdető netes fórumokon senkit nem provokálok, más témájú verseket, szelídebbeket választok.

 A Héttorony színvonala és ott szerzett barátaim tartanak a közösségben. (A viharok engem nem érintenek, de a magam igazából, esztétikájából nem engedek, a középszerbe nem vagyok hajlandó lemerülni.)

A társaim írásait szoktam olvasni, mostanában sem az egészségem, sem az időm nem engedi, hogy naponta mindenbe beleolvassak! Ezenfelül a Nyugat költőit és a korunk irodalmát rendszeresen olvasom, műfordításban, de olykor eredetiben olvastam a XIX-XX. század idegennyelvű irodalmát. Nyelveket tudok, vizsgáztam is, mert a külkereskedelemben, pénzintézeteknél több mint negyvenöt évet töltöttem el.

 Munka mellett könyvtárakba, szabadegyetemre jártam. Irodalmi, pszichológiai előadásokat vettem fel. Ez rendszeres önképzést jelent a mai napig.

 Korán születtek a gyerekeim, így munka mellett csak a folyamatos gazdasági szakmai továbbképzéseken szereztem okleveleket. Alkalmas voltam vezetői beosztásokra, ami nem jelentette automatikusan, hogy kineveztek, volt, hogy csak megbíztak pl. osztály vezetésével.

 Politikailag nem tüntettem ki magam. Nem szoktam szervezetekbe belépni…

 Vannak esztétikai elveim, de a VERS MAGÁT ÍRJA! A novella esetleg közvetlen élményből indul, de soha nem írok ÖNÉLETRAJZOT. Mozaikként kombinálok élményeket és fantáziát.

 Eljutottam oda, hogy mostanában a szerkesztők már KÉRNEK tőlem írásokat, pénzt nemigen adnak. A honorárium kiment a divatból.

Könnyen tanultam az iskolában, de nem voltam kiváló tanuló. A fejem teli van a könyvekből, a rádióból és más biztos forrásokból szerzett információkkal. Még találkoztam a mitológiával, beleértve Wagner feldolgozásait az északi mondakörből.

 Az ókort és a Bibliát egyaránt fontosnak tartom ismerni, de nem zsúfolom teli írásaimat utalásokkal, bár sokan nem tudják, hogy közmondásaink zöme éppen az Ó- és Új-szövetségi szövegekre vezethető vissza…

 Csonka családban nevelkedtem, nemcsak a háború miatt. A II. Világháború és forradalom alapvető élményeim.

 A kort nem kell magyarázzam, mert a történelem az, ami utólag a legtöbbet változik. De ezt már politizálásnak értékelnék egyesek.

 Kőműves Klára hívott meg valóban. Nem személyes, hanem irodalmi ismeretség, olvastuk egymás írásait.

 A szerzőtársaknak azt tudom üzenni, hogy nemes tevékenység az írás, megvéd a magánytól, depressziótól. Alkotó tevékenység, akár amatőr szinten is, lehet kedves játék, de hivatássá válhat. Én annak érzem, felkészültem erre.

 Az önművelés, vagy fiatalok számára az egyetem akár (!) megkönnyíti a folyóiratokba való bekerülést, ismertség és pártfogó „nagy öregek” nyesegetése segít, ha kötetet akar valaki, különösen, ha pályázik! Az ismertség, nem ismeretség! De sokat kell publikálni és jó, ha nem iskolás szinten kap valaki tanácsot. Kezdőnek nem árt úgy gyakorolni, mint valaha a festők, akik a régi képeket másolták a múzeumokban. Ne keseredjen el senki, ha kezdetben valakinek a stílusjegyeit vélik felfedezni írásaiban, de azok legyen jól szerkesztett művek és nem erőltetni kell, a grafománból viszont, fegyelemmel még lehet valaki!

 Köszönöm a lehetőséget, nem becsülöm le a net és a weboldalak jelentőségét a közönség szerzésében. Blogot NEM ÍROK!

Így hálás vagyok a Héttoronynak is, amelyből folyamatosan nőnek ki jó szerzők, de maradnak olyanok is, akik kedvtelésből írnak, színesítik egyhangú életüket. Egy élhetetlen világban segítenek élni a társak, a „toronylakók” is.

Köszönöm a lehetőséget!

Kérdezted a könyvterjesztést. Megvan a véleményem. A kiadók egy része és kereskedelem minden szintje GAZDAGODNI AKAR, az nem számít, hogy a szellemi alkotást TE HOZTAD LÉTRE… De találtam jó kiadókat, jó szerkesztőket, azonban zsebből kell a kiadást megelőlegezni, nagy érvágás egy nyugdíjasnak! A könyvek eladása lutri, ahogy mondani szokás.

 Ahogy a sertéstenyésztő, a paraszt sem kapja meg a munkája árát, azt a hiper-szupemarketek fölözik le. Az író legtöbbször egy fillért se kap a lapoktól, legfeljebb tiszteletpéldányt. A lapok java a túlélésért küzd! A „mérvadó” körök mégis lenézik az internetet, amit viszont olvasnak naponta több ezren!

 Remélem, hogy ezzel minden kérdésedet megválaszoltam, bár az élet kérdéseire több mint hetven éve keresem a választ magam is!

Ha már levél, ezúttal köszöntöm a Héttorony íróit és olvasóit, szerkesztőit is. Neked pedig köszönöm, hogy gondoltál rám, és közzéteszed egy késői „karrier” történetét. Pénzem ugyan nincs, de jókedvemet megőriztem!

Barátsággal üdvözöl

Radnai István „rapista”

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.