Pásztor Attila - Atyla : Darab kenyér

Czeglédi Zoltán: Viseltes ember c. tollrajzához

Hangyákat nézek a vajon… Szalvétán… Darab kenyéren.

Kismama ült itt a padon – tavaszt hagyva napsütésben.

Áldottan, már nagy pocakkal – rövid álom, hosszú éjjel – 

szeme sarkán szarkalábbal sétálgat a csemetékkel.

… Ímmel-ámmal falatoztak… Szorgos a “fekete sereg”!

Felettük ma mi változhat?… Megviselt lélek kesereg…

Bennem… S hogy az élet rövid – inkább vénen is szenvedek, 

minthogy lopjak, a mindenit!… Mire szülnek ma gyermeket!

Három műszak űz s erőszak: cementálódik az ember!

Csöppnyi vigasz a Négy évszak – CD-n, híres karmesterrel…

Síva tag kaszál szívekben, hol Pénz az Úr, s könyörtelen

cunamikat zúdít ránk ma zabolátlan önfegyelem!

A Jóisten fenn az Égben meddig tűri e gazságot?!

Süket talán, kihez szépen szólnak áldó imádságok?!

… Bőröm alól kívánkoznak ki e savval maró szavak,

fortyogok, mert lelkem repedt, mint üstben a kohósalak!

… Hál’ Istennek lábadozni pár hetem volt Magas-Tátrán –

Csontvárynk amit lefestett – szívem gyógyult erdők láttán…

Tarpataka… Koponya?… Hegy?… Óriás üstök, bölény volna?

Rajta látóknak szánt kereszt – Magyar Alföldig hajolva!…

 

Harangoznak… Újra dél van… Hangyák közt ím diadal ért:

Megyek… Ingyen kondérokból krumplihoz osztják a babért!

 

2013. január 31.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.01.31. @ 14:51 :: Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985