Hangyákat nézek a vajon… Szalvétán… Darab kenyéren.
Kismama ült itt a padon – tavaszt hagyva napsütésben.
Áldottan, már nagy pocakkal – rövid álom, hosszú éjjel –
szeme sarkán szarkalábbal sétálgat a csemetékkel.
… Ímmel-ámmal falatoztak… Szorgos a „fekete sereg”!
Felettük ma mi változhat?… Megviselt lélek kesereg…
Bennem… S hogy az élet rövid – inkább vénen is szenvedek,
minthogy lopjak, a mindenit!… Mire szülnek ma gyermeket!
Három műszak űz s erőszak: cementálódik az ember!
Csöppnyi vigasz a Négy évszak – CD-n, híres karmesterrel…
Síva tag kaszál szívekben, hol Pénz az Úr, s könyörtelen
cunamikat zúdít ránk ma zabolátlan önfegyelem!
A Jóisten fenn az Égben meddig tűri e gazságot?!
Süket talán, kihez szépen szólnak áldó imádságok?!
… Bőröm alól kívánkoznak ki e savval maró szavak,
fortyogok, mert lelkem repedt, mint üstben a kohósalak!
… Hál’ Istennek lábadozni pár hetem volt Magas-Tátrán –
Csontvárynk amit lefestett – szívem gyógyult erdők láttán…
Tarpataka… Koponya?… Hegy?… Óriás üstök, bölény volna?
Rajta látóknak szánt kereszt – Magyar Alföldig hajolva!…
Harangoznak… Újra dél van… Hangyák közt ím diadal ért:
Megyek… Ingyen kondérokból krumplihoz osztják a babért!
2013. január 31.
Legutóbbi módosítás: 2013.01.31. @ 14:51 :: Pásztor Attila - Atyla
