Tanulmány

Archaikum

egy vers születése kapcsán…             Mikor hajdan eljuthattam a Távol-Keletre, még nem gondoltam, hogy egyszer közöm lesz a japán költészethez. Igaz, csak Kínában járhattam, s az akkori nagykövet egy kaligrafikus ˝rögtönzés˝  után fel is ajánlotta: [… Tovább]

Vers

Hazafelé

Czeglédi Zoltán azonos című tollrajzához   Voltam, jajh – templomban… Hallgattam kispapot. S a padban, mögöttem… kismama szoptatott. Kántor is orgonált – azt mondják, Viváldit… Remélem felhangzik egész Mennyországig. Csudaszép, mondhatom – tudtak az őseink… Más ez az áhitat s [… Tovább]

Vers

Lettem

Szeged, 2011. december 23-26.   Bennem a tűz és a víz is bennem, zsibbadás töpreng el sorsomon, látom apámat minden tettben, és anyámnak jajait hallgatom.   Álmokból épülök, új álmokba, (értem is küzdenek végletek) balról dobban át a szív jobbra [… Tovább]

Vers

Porban hagyott nyomok

Éveid súlyát cipeled hátadon,  nehéz terhekkel járod az utad,  arcodon szarkalábak sora, vállalod,  poros cipőd orra mondd merre mutat.    Voltál boldog és szenvedtél is sokat,  ám meglátod a csodáit eme földnek,  régen nem kívánod a vadságokat,  ma örülsz a [… Tovább]

Vers

képzelgés

  mondd hogy lehet hiányod ennyire valós miközben – bár voltaképp létezel – csak képzeltelek magamnak képzeltem hogy ebben a nagy idegenségben te nem vagy az hogy vér és sors összeköt hogy hihetem mert igaz mikor lázálmaimból földre löksz   [… Tovább]

Vers

Aranykor

CORA-ban írtam verseket, meg voltam fényev?, míg egy digitálisan felújított bablevest?l alulexponáltra nem fordult az állapotom. A laterna magica épphogy felgyógyított, sötétszobák óvatlan pillanatai nyitottak rám ajtót. CORA-ban írtam verseket, vagyis idegen temetéseken kevés pénzért sírtam a közeli hozzátartozók helyett, [… Tovább]

Humor

Nagymama

    Egy békés, csendes szombat délután történt…       Ebédünket elfogyasztva, a tévé előtt ücsörögtünk családommal. Épp jóleső érzéssel kortyolgattam a kávémat, amikor megszólalt a telefon. Kénytelen–kelletlen feltápászkodtam, ami eléggé nehezemre esett teli bendővel. Rögtön meg is kaptam a zrikálást [… Tovább]

Egyéb

Bazárbóklászó

Valamikor (de ki emlékszik már erre?) a shopping magyarul bevásárlást jelentett. Céltudatos tevékenységet. Élelmiszerek, háztartási cikkek, a gyerekek ruháinak, tanszereinek beszerzését. Ez a foglalatosság télidő beállta előtt a kamra feltöltését volt hivatott szolgálni, ünnepek előtt szerves része volt a készülődésnek, [… Tovább]

Novella

Naptárreform

Ez nem tudományos, nem is teológiai eszmefuttatás. Időben ide-odaugráltam a maják korszakai között. A nagymama személye egészen közel áll hozzám, mondanivalója teljesen egyetértek. Ennek ellenére, elsősorban irodalmi műnek érzem az alábbiakat, bár nem titkoltan mutatok rá a ma emberének összekuszált [… Tovább]

Egyéb

Bálint, a bálna

Bálint, a bálna   A zöld bálnán élre vasalt ballonkabát. Egy botanikus kert illanékony csendjében, fényes kék csempével kirakott bálnaalomban huny. Morzsa bácsi egy nagy lavór langyos üvegből gyúr buborékot Rebekának. Rebeka épp márvány párnába süppesztett arccal duzzog, persze magában, [… Tovább]

Vers

AZ UTOLSÓ NAPON

  Az utolsó napon utoljára kukorékol a világ óriás szemétdombján egy kevély kakas.   Az utolsó napon utoljára élek joggal, víziókkal, víziójoggal, adóvevőkkel, hit és szerelem cserélgetőkkel, gerincem satujában velőmet sanyargatókkal, riadalomban.   Az utolsó napon szeretkezni akarok, ősi ritmusban [… Tovább]

Vers

Emlékkönyv

  Emlékkönyv neked. Mindössze ennyit adhatok. De hidd el, ezek nem csupán üresen fehérl? lapok.Oly oldalak, melyek teli vannak vággyal és reménnyel,egy lehetséges élet áll el?tted tisztán és még fehéren. Emlékkönyv ez, mely üzen majd a holnapnak.Könyv, ami emléket állít [… Tovább]

Vers

Szívem ablakába’

*   Szívem ablakának, Üres a párkánya, Maréknyi föld reszket, Könnyektől átázva.   Szívem ablakából, Rózsámat ellopták, Tövisek maradtak, Lelkem összeszúrják.   Szívem ablakába’, Jégvirágot tettem, Megdermedt illatok, Fájó hideg van benn.   Szívem ablakán át, Kutatva kinézek, Talán már [… Tovább]

Fordítás

Victor Hugo : Szegény kisgyermekek

      Szegény kisgyermekek                                          Védeni kell, hisz apró lények; Vigyáz rájuk az örök Isten. Születés előtt ők a fények, Csillognak fenn a kéklő égen.   Isten bőkezű, elosztogatja;   Jönnek; nekünk ajándék, áldás; Bölcsesség van [… Tovább]

Vers

Világos vers

Megjöttem. A hétköznapokból. Pihenésből nyertem a kedvet. Nyávogó, hisztis gyerekeket hallok, megnevelnek-ellenkeznek. Mire leülnék, hogy verset írjak, irigyek, ölik egymást, csak ezt sikerült megtanítani? Mikor jön el, hogy szépen játszanak, mert a felnőtt is nyugodt, szabad, és csak szeretni-kéken ad. [… Tovább]

Vers

BEISMERÉSEK

  csigaházban a tengerzúgást sikerült eljátszanunk, jeleket faragtunk a nincsből, így minden kívülünk, mi teremtődött általunk.   * * *   Halott vagy, majdnem az, ki képtelen messze menni, hiába ígér nagyot, és vágyainak eleven váza mára annyi: gyurmafiguraként megtartani [… Tovább]