Szendrői Csaba : Bálint, a bálna

Bálint, a bálna

 

A zöld bálnán élre vasalt ballonkabát. Egy botanikus kert illanékony csendjében, fényes kék csempével kirakott bálnaalomban huny. Morzsa bácsi egy nagy lavór langyos üvegből gyúr buborékot Rebekának. Rebeka épp márvány párnába süppesztett arccal duzzog, persze magában, a virtuóz jàtékáról híres zongoristának. Pistának.

          Pista talán épp az egyetlen létező alak. Álomban megálmodott reál személy. Olcsó parfümmel befújva, egy drága pianínó mellett, énekel a piányi nőkről. Esténként újságba csomagol régiségeket. Tea fogta csészéből vizet kortyol. Émelyeg a magányban. Napközben munkatársa az aktatáska, járják a zord téli járdákat nyáron is. Csak este enyhül, ha megindul a túra — a klavia. S kering, bolyong a hangokból kirakott kertben, ahol Rebeka őt álmodja. S ő Rebekát. S a bálna fel sem ébred.

          S libben a szélben a ballonkabát.

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...