Vers

Égi karácsonyfa

köszöntő   Égi karácsonyfa csillagok közt lépdel, hegyét megláthatja, ki alá letérdel…   Én is odaléptem, hajtottam egy ágat –  világot gyújtani  virágos világnak.   Szemem fénysugára magos Mennybe ér fel, ahol Atyánk szőttest készít seregével…   Igazgyöngy, ha lennék szegélyén [… Tovább]

Vers

– ráhagyások –

Fotó – moksha.hu         Szeresd, ha muszájba némulnak a máskülönben cserfes ajkak, talán már túl magányosak a védelemben! Önnön igazát nem harsogja csak a gyáva; a bátrak szótlan hallgatása bölcsebb dallamú. Hagyd hát a nadrág szárát hosszan, [… Tovább]

Vers

A felismerés

  A halál csak árnyék ebben az eltékozolt világban. A Föld, bús elme, melyen szüntelen kóborolva keresi igazát az ember. De mikor rátalál, önmagába roppantja megszerzett tudása, mert már semmi sem ugyanaz.   A test, csak eszköz, a lélek halhatatlanságának [… Tovább]

Vers

Még az es? hull

Még az es? hull, alig-es?, lesz ebb?l hó is talán – várom a HÉV-et, a megálló csúszik a rámpa, vigyázz! Mennyi mocsok van, patkány fut el, lusta varjú nem kap rá, macska sehol, más se hallatszik, surranás és visítás. Alig-es? [… Tovább]

Vers

Tél, isten, vég

  Képzeletbeli fehér madár osztja szét az utolsó nyár szaggatott röptét szélnek szórva. Indigó az ég – túloldalán ferde világ – fodros felhőt fest rá, furcsa, gyűrött papírmasét egy rövidlátó isten. Bezárul a kép: rúzsfolt egy szájszegletben — talán az [… Tovább]

Vers

Számvetés

A kobold-kéket, a labirintusok titkos vörösét, egymásba karolását, a gordiuszit szerettem, a szerencse-szerelmek összefordulását-nászát, az örökkévalót, lávát, kobaltkövek karcolását, az ének, gitár és a húr egymásra tartozását, – merre tovább?- gondolatomat, a bolygók keringését, s finom másságok fonódást ígér? emberségeit. [… Tovább]