Péteri Judit : Lettem

Bennem a tűz és a víz is bennem,

zsibbadás töpreng el sorsomon,

látom apámat minden tettben,

és anyámnak jajait hallgatom.

Álmokból épülök, új álmokba,

(értem is küzdenek végletek)

balról dobban át a szív jobbra –

megdöbbent rövidek az éjjelek.

Széthullok mára, de holnapra majd

az Én újra összeáll bennem;

dúdold csak anyám, dúdold a dalt,

hisz belőled szőtt zenévé lettem.

És lettem még út, magamnak irány,

apám nyomán – merre (ne) menjek – 

nem fáj, csak kong, kong ez a hiány;

legalább magam – téged – szeretlek.