Kovács Ágnes : képzelgés

 

mondd

hogy lehet

hiányod ennyire valós

miközben

– bár voltaképp létezel –

csak képzeltelek magamnak

képzeltem hogy ebben

a nagy idegenségben

te nem vagy az

hogy vér és sors összeköt

hogy hihetem

mert igaz

mikor lázálmaimból földre löksz

 

most addig szöszölök

ezzel a keményen

lírátlanított berekesztéssel

– magam sem tudom már

szeretlek

vagy

szerettelek

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ágnes