Emlékkönyv neked. Mindössze ennyit adhatok.
De hidd el, ezek nem csupán üresen fehérl? lapok.
Oly oldalak, melyek teli vannak vággyal és reménnyel,
egy lehetséges élet áll el?tted tisztán és még fehéren.
Emlékkönyv ez, mely üzen majd a holnapnak.
Könyv, ami emléket állít majd a holtaknak,
mert benne lesz majd egyszer egész életed sora,
minden öröme, bánata, küzdése és nyomora.
Regénnyé válnak egyszer majd a teleírt lapok,
múlttá válnak a sorokban feljegyzett aznapok.
Napok, melyeknek most állítasz örökre emléket,
és e ny?tt lapok ?rzik majd egykoron a léted.
Mert emlékezni fogsz minden feljegyzett szóra.
Szerelemre, csalódásra s ki nem mondott jóra.
Mert meg?rzi majd e könyv gyermeked els? sóhaját,
s ?rizni fogja majd vén szüléid végs? óhaját.
E könyv lesz majd végs? térkép a sorsodhoz.
Térkép, melyet te rajzoltál ezen él? bolygóhoz.
Majdan… egyszer eljár az id? a kéz felett, mely írja,
remegve rója majd sorait, s a vénül? szem alig bírja.
Végül csak egyetlen sor lesz reszketve kuszán kaparva,
ezzel zárul majd e könyv, féloldalt üresen meghagyva.
***
„Kezedben fogod – Te, ki olvasod – egész életem könyvét.
Emlékkönyv ez neked, t?lem, egyetlen csepp könnyért…”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: M. Laurens
