Horváth István : METAMORFÓZIS

éj leple alatt

– szivárványhíddá lettek –

tegnapi szavak

 

illant fonódott

– mára elszabadulva –

űzi a gondot

 

így ért a hajnal

– megfellebbezhetetlen –

hűs sugarakkal

 

templomnyi csöndben

– fénylő árnyéktakaró –

levél se rezzen

 

harsog a nappal

– álomtörmelékből kelt –

magam magammal

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.