Böröczki Mihály - Mityka : Parancsolat

Nagy zsákba bújik fázni a hideg,

csupasz ujjakkal nyújtóznak a fák,

a napfény ráérősen érzi meg,

hogy ellopdosták zöld lombozatát.

 

Az emberek se kérdezik, minek

jár össze-vissza annyi nagykabát,

pedig csupán az Isten didereg,

míg kék bolygója vackaiba lát.

 

Nem érdekes. Itt minden változik,

a kőtáblákról se áradozik

a dobbant szív, hisz mást kering a vér,

 

a tél mégis egész nap dolgozik,

és meg-megizzad, átfázik, hogy itt

a reggel fáit tüskézze a dér.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.17. @ 09:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.