Ács RIchárd : Te sorvasztod el a nemzetet

A hideg átüti a ruhát.
Mint egy hegyes t?,
a csontodig hat,
kattan a konvektor,
odakint úr a fagy.

 

Ezrek alszanak az ég alatt,
otthonuk egy utca vagy a pad.
Közben a hazugságok
emésztik el magvadat.

 

Remény a szeretet,
ha már minden elveszett,
de úgy látom, ti
csak ültök, mint a gyerekek.

 

Tanítani kell!
Hisz már fakul a tudás.
Könny? eszköz a pénz,
és jó a marakodás.

 

Gy?lölsz,
félsz a válaszoktól.
És aki jól hazudik,
helyette is aratsz és vetsz,
közben
sírt ásol és nem halott,
akit temetsz.

 

Te sorvasztod el a nemzetet;

 

Te, aki birka mivoltod
miatt hajtasz fejet,
nem neveled gyermeked,
majd neveli az állam azt.

 

Pártkatonák, örült rigmusok –
félsz a múlttól.
Hisz nem igaz a jelen,
a jöv?t már nem is kérdezem.
Hisz halkan mondod:
magyar vagyok.
Üvöltsd, hogy magyar vagyok!
mert vérzik e föld.
De nem látod,
vakok hazája ez.

Legutóbb szerkesztette - Ács RIchárd
Szerző Ács RIchárd 79 Írás
1989 január 22 én születtem Budapesten,zsenge koromban úgy tizenhét tizennyolc évesen azt hittem tudok verset írni mára már rájöttem hogy ez nem igez