A hideg átüti a ruhát.
Mint egy hegyes t?,
a csontodig hat,
kattan a konvektor,
odakint úr a fagy.
Ezrek alszanak az ég alatt,
otthonuk egy utca vagy a pad.
Közben a hazugságok
emésztik el magvadat.
Remény a szeretet,
ha már minden elveszett,
de úgy látom, ti
csak ültök, mint a gyerekek.
Tanítani kell!
Hisz már fakul a tudás.
Könny? eszköz a pénz,
és jó a marakodás.
Gy?lölsz,
félsz a válaszoktól.
És aki jól hazudik,
helyette is aratsz és vetsz,
közben
sírt ásol és nem halott,
akit temetsz.
Te sorvasztod el a nemzetet;
Te, aki birka mivoltod
miatt hajtasz fejet,
nem neveled gyermeked,
majd neveli az állam azt.
Pártkatonák, örült rigmusok –
félsz a múlttól.
Hisz nem igaz a jelen,
a jöv?t már nem is kérdezem.
Hisz halkan mondod:
magyar vagyok.
Üvöltsd, hogy magyar vagyok!
mert vérzik e föld.
De nem látod,
vakok hazája ez.
