Pásztor Attila - Atyla : Szellő, hogyha…

József Attila nyomán

Szellő, hogyha volnék,

megcirógatnálak,

szoknyádat libbentvén

suhannék utánad…

Majd mint tünde napfény

megcsókolnám vállad,

szárítgatnám arcod,

mikor könnybe lábad.

 

Felhő, hogyha volnék,

rád adnám subámat, 

tarlókat áztatnék,

ne törje a lábad,

aztán forrás lennék…

megitatgatnálak,

sebeid kimosnám, 

tisztuljon a bánat.

 

Bánatod, ha lennék, 

én vetném az ágyat,

sűrű könny-függönnyel

félnélek s óvnálak,

s hajnalra madárfütty

volnék – én a szárnyad,

tavaszi virággal

megvígasztalnálak.

 

Csillag, hogyha volnék,

meg nem ríkatnálak,

szemedtől ragyogni

tanulnék csodákat, 

s lehetnék téli szél,

rajza jégvirágnak,

tó jegén ujjongva

lökném fakutyádat.

 

Parázs is lehetnék,

fűthetném szobádat,

orcádat derítvén

éjfélbe vonnálak,

aztán mint édes tej

csurranék ajkadon,

s cseppenként csorgó nyál,

álmodnék ujjadon.

 

Álmodnánk hegyekről,

felettük repülnénk,

cédrusok ágain 

égszínt hegedülnénk,

s este mint pillangó,

kézfejedre szállnék,

s egy szem pillantásod:

az volna ajándék.

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985