Seres László : Ha megtehetném

(Állati fikció az emberről)

 

Ha megtehetném

ó de jó volna

kutya lennék

végleg

mely béget

s ugrik egy-egyfüttyre

szóra érted

testőrödként

s meugatnám

a holdtöltét

minden éjjel

 

Eljátszhatnám

birka módra

bambán

a rámrótt szerepet.

 

De nem lehetek

birkád

ebed 

se vágyad

mert az állat

emberi lényt

nem élhet át

soha nálad

kedve szerint

ha kezed int

vagy csontot rak

vackába

mert kába

s bújik sután

hű kutyád

ó jaj

fél és retteg

 

Hogy szereted

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.15. @ 21:38 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.