Tiszai P Imre : az álmok ébren fájnak

*

az álmok ma ébren fájnak,

ha álmodunk – utazunk

egy olyan világban, ahol

csak ketten vagyunk,

az a mi világunk,

              amikor álmodunk –

 

az álmok ma ébren fájnak,

álmunkban kis házunkban

megbújunk – más világ az,

egy fruska és egy kamasz

örül egymásnak,

              amikor álmodunk –

 

az álmok ma ébren fájnak,

hunyd be hát szemed,

add kezembe kezed,

és sétáljunk az alkonyban,

az „első” pillanatunkban,

        mit tovább álmodunk –

 

az álmok ma ébren fájnak,

valóságra várnak,

rád és rám – az időre,

mikor eljön a pillanat,

és a holnapunkat

     együtt – ébren álmodjuk.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén