Nagyné Inci : Ahogy én látom Amerikát 14.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó

Long Island  – Southold II.

 

 Albert bácsi, gyakran kesergett, sírt, hogy ? már miért is olyan öreg. Bántotta, hogy nem képes már a kártyás vásárlásra, hogy nem vezethet már autót, és hogy apróbb gondból is nagyobb hibákat ejt. –

      Mindig igyekeztem ilyenkor megnyugtatni. Amikor azt mondta, hogy ? szuper ember én kedvesen elmondtam, hogy olyan csak a mesében van, így azt gondolom, ? sem volt az soha, és nem létezik olyan ember, aki ne hibázna. Mindenki követ el hibát, próbálja elfogadni az id?sebb önmagát is, próbáljon bízni azokban, akik helyette ellátják majd azt, amihez ? már megöregedett.

      ? azonban, nem bízott senkiben.

      Lassan megsz?ntek az éjszakai kényszerevések, és az oktalan, minden éjszaka jelentkez? pánikrohamok.

Jelentkeztek azonban éjszakai pánikrohamok, melyek alapját a valóság nehezen leküzdhet? pontjai okozták.

Az éjszakában, a sötétségben, a csendben, felfokozott izgalommal élte meg mindig a másnapra várható, el?re ismert, legegyszer?bb eseményeket is. Ilyenek voltak, ha számlát kellett kifizetnie, ha bankba kellett mennünk, ha orvosi id?pontja volt. Hasonló rossz éjszakánkat okozta az is, ha Joan, vagy Scott telefonált neki szeretetb?l. Nem lehetett megmondani neki, hogy mikor érkeznek legközelebb Scott és Ramóna, mert el?tte pár éjszaka már nem aludtunk, ezért úgy alakítottuk a körülményeket, hogy minél kevesebb olyan információja legyen, amelyt?l pánikhangulata lehet éjszakánként. 

      Szédületesen élénk fantáziája volt a katasztrófa érzetre, a pánikérzet készségre. Három-négy helyzetet kis trükközéssel megoldottam, egy lépéssel el?tte járva gondolatban, azonban további két-három agyszüleménye már ismét kész volt a pánikhangulatért. Eléggé próbára tette a teljes energiakészletemet.

      Számtalanszor éreztem úgy, mintha egy több éve használt, teljesesen lemerült akkumulátor volnék.

      A feltölt?dést a napi úszások, a heti két-három éjszakában eltöltött sátorozások, és a neten keresztül megélt beszélgetések nyújtották számomra, amit megélhettem a családom, a barátaim körében.

      Egy autózásunk alkalmával, „?zgidácska, sete-suta, rátévedt az ország utra”.

      Nos, nem a mi autónk elé ugrott, hanem az el?ttünk járó autóba botlott bele egy fiatal ?z, amikoris valami megriasztotta. A feje sérült, így meghalt szegény. Ezen a területen ez el?fordul, és az autós nem tud tenni ellene semmit, ha a megriasztott állat átszáguld egy autó el?tt, a féktávolságon belül. Nagyon sajnáltam, hogy így járt az ?zike, de még jobban sajnáltam volna otthagyni. Albert bácsit kértem, vigyük haza: megnyúzom, és jót f?zök bel?le. Azt hitte, humorizálok, és mondta, jó lenne egy jó sült bel?le. Megálltam, és vissza akartam tolatni, amikor jajveszékelve, kiabálva tiltakozott, hogy eszembe ne jusson hazavinni hisz az egy baby-?z!  

      Hát, épp ezért akartam hazavinni, a jó kis ?zikét, a gyenge húsa miatt. Ott kellett hát hagynom a szegény halott állatkát az út mentén. Miután Albert bácsit hazavittem, megebédeltettem, ? nyugovóra tért, a délutáni pihen?jét élvezni. Azonnal visszamentem az ?zikéért. Nylon-zsákba bujtattam, majd hazaszállítás után, gyorsnyúzással, lerántottam a kabátját. A friss hús vad ízét sok-sok hidegvizes mosással tompítottam, majd tasakolva mélyh?töttem, csak a másnapra szánt adagot hagytam frissen. Életemben, ilyen gyorsan nem csontoztam ki állatot. Féltem, hogy a bácsi felébred, esetleg a keresésemre indul.

      A csontos ?zike-maradékot, odaadtam az erd? vadjainak úgy, hogy vércsepp sem maradt a ház mögött, mert szétvágott nylonzsákon dolgoztam. Gumikeszty?t használtam, ha netán azonnal abba kellene hagynom a komoly munkát, azt is megtehessem.

      Másnap Albert bácsi ki tudja milyen indíttatásból , úgy döntött, hogy szétnéz a ház körül, amikoris szédelegve, botladozva körbejárta a házat, mindent gondosan megnézegetve. Nyoma sem volt az ?zgidának, elfogyasztották az éjszaka az erd? vadjai. Sem el?tte, sem utána, soha nem fordult el?, hogy Albert bácsi szétnézzen a ház körül. Másfél hónapi húskészletünk volt az ?zikéb?l. Áfonyával, naspolyával, gombával, és csak egyszer? pörköltes sültként is készítettem. Albert bácsinak is nagyon ízlett, anélkül, hogy tudta volna: azt a szegény ?zgidácskát fogyasztottuk.

      A következ? hónapban jelezték Albert bácsi fiáék, hogy ne csak tengeri élelmet vásároljak magunknak eztán, mert látták a bemutatott el?z? hónapi vásárlási jegyzékek alapján, hogy soha más húsfélét nem vettem, csak halat, fés?s kagylót és baby rákot. Elmeséltem az ?zgidácska szomorú történetét, ami nekünk szerencsésen, másfél havi finomságokat jelentett.

      Kés?bb, amikor Albert bácsi már kezdett visszatérni a régi szokásaihoz, a napi étkezésénél sajátos, megszokott rendet kívánt:

      Reggelire minden alkalommal egy mélytányérnyi forró tejben eláztatott csokis-mogyoróvajas gabonapelyhet, kukoricapehellyel vegyesen keverve; délben f?zhettem, amit kitaláltam, el is fogyasztotta jóíz?en, de mindenféle f?tt ételhez párolt brokkoli, félig szemesedett zöldborsóhüvelyek, baby-sárgarépa, spárga, vagy kelbimbó, és fél paradicsom kellett feltétnek, és csak csirkemell húsfélét evett, vagy tengeri herkenty?ket. Els? id?szakban, a f?zelékekhez, vagy székelykáposztához nem tettem plusz párolt zöldséget, így addig nem ette meg, amíg azokat mellé nem tettem. Ebédnél fontos volt még, egy pohárnyi fekete ribizli dzsuz, egy szelet csoki-torta, és valami kis gyümölcs, pár szem dióval.

      A kedvenc étele volt a fehér húsú hal, a fés?s kagyló és a baby-rák. Ezekb?l néhány darabot olívaolajon megsütöttem, majd sajtos makarónit és a szokásos párolt zöldségeket kellett mellé tennem.

      Ezek a zöldségek nagyon egyszer?en, jóíz?re készíthet?k el, ha kis barna cukrot, kis sót teszünk a f?z?-vízbe. A tengeri élelem pedig általában rövid sütési idej? zúzott, sült fokhagymás vajon, mindössze egy-két percig, vagy a forró olajon megforgatva kell sütni egy kis sóval, borssal f?szerezve, mert rágósabb lesz, minél tovább sütjük.

      Vacsoraként a továbbiakban, minden nap, csak ugyanazt készíthettem. Este háromféle ételt kért: két tojást rántottaként, jól megsülve, egy ev?kanál ketchuppal összekeverve, sótlanul. Ehhez még egy mélytányérnyi, oathmeal gabonafélét kellett felf?zni tejjel, majd desszertként egy mélytányér csokoládés jégkrémet felforrósítva, hozzá darabolva egy banánt, amelynek a tetejére nagy kupac tejszínhab került.

      Az els? háromhavi egy tányérnyi, f?ként zöldséges , egészséges vacsoraétel helyett, így ett?l az id?szaktól háromszoros mennyiséget fogyasztott vacsorára, mondván, hogy éjszaka aztán nem fog enni majd.  Egy-két hónap elteltével, jól kondicionált lett, amiért mindig nagyon bánkódott, azonban, a sz?kebb ételadag esetén még kért hozzá. Egy év után volt hajlandó lemondani id?nként, egy-két napig a déli csoki-torta szeletr?l, vagy az esti jégkrémes desszertr?l, azonban ennek helyettesít?jeként, néhány szelet étcsokoládét fogyasztott olyankor. 

      Albert bácsinál a napirend betartása nagyon fontos volt, mivel ? azonnal pánikba esett, mihelyt bármilyen kis eltérés történt az ? általános, becsontosodott szokásaitól. A változásokat, a változtatásokat nem viselte el, azoktól azonnal tomboló rohamokat kapott. A rendkívül jó gyógyszerei is csak alaphelyzetben tudták féken tartani indulatait. Bármilyen terhelés alatt, kivágta a biztosítékot a kultúrája.

 

Kisvárosi mosoda (Loundry)

 

      Beköltözésem els? id?szakában igyekeztem a nappali súlyos depresszióját feloldani azzal, hogy hívtam magammal vásárolni, igyekeztem rábírni, hogy id?nként kisétáljon velem a kellemes, tavaszi napsütésbe. Éjjel-nappal besötétített szobájában éjjel-nappal használta a világítást. Takarítani, szell?ztetni nem volt szabad, mert attól is rohama lett. Pókot bántani, sem volt szabad el?tte, mert azonnal pánikolt, mivel az barátságos állat, és az ? nagy ellenségét, a legyet elpusztítja.

      Odakint, a saját természetes közegében én még, a legyet sem bántom így a pókot sem. Azonban, ahol az én életterem van, ott nincs helye póknak, légynek, semmilyen állatnak. Nem beszélve arról, hogy a pók csípései következtében, lehet gond az ember egészségével. Igyekeztem hát akkor irtani a sok-sok pókot, amikor azt Albert bácsi nem látta. A legegyszer?bb módja, hogy porszívóztam. Kés?bb rájöttem, miért van újabb és újabb póközön: Az ablakok szúnyoghálóinak egy-két mm-es résein, csapatostól vonultak befelé a házba, a szép természeti környezetb?l. Megoldottam.

      Ragasztószalaggal elzártam valamennyi rést, így ezután csak a f?tési rendszerb?l el?bújó pókokat kellett eltüntetnem.

      Az étkezései, vagy az alvása idején takarítottam a szobáját, toiletjét. Csak akkor szell?ztethettem nála, ha elmentünk orvoshoz, vagy vásárolni, amikor azt úgy kellett megoldanom, hogy egy lépéssel kés?bb indultam, és egy lépéssel el?bb érkeztem a házba, mint ?. 

      Súlyos depressziójából agresszív módon úgy próbáltam kihúzni, hogy egy orvosi vizit után, hazafelé jövet megálltam az óceán partján lév? nyilvános strand parkolójában, ahol arra kértem, sétáljon velem kicsit. Amikor kiszállt, azonnal bezártam a kocsi ajtaját, így szembesítve a végtelen óceánnal nem tudott visszamenekülni az autóba. Arra kértem, hogy csak a harmincméternyire álló piros autóig sétáljunk el, azután hazaviszem. Tekintetével, mint egy kapaszkodót, nézte a piros autót, majd szédelegve, a lehet? leggyorsabb tempójában, visszabotladozott az autóig. Bent még egy-két percig zihálva kapkodta a leveg?t, majd lassan haza értünk. Azon a napon egész délután kimerülten aludt, de néhány nap múlva hajlandó volt velem kisétálni a házból, majd ezután minden nap együtt vásároltunk.

       Miután sikerültek az els? próbálkozásaim, annyira örült, hogy minden délel?tt együtt akart velem menni valahova. Akkor már próbáltam fékezni, mert az is túlzás volt, hogy minden délel?tt végig kellett szenvedni vele az autózás pánikhangulatát, az éjszakai félelmeit a másnapi valamit?l, amit ? programnak nevezett. Még hónapokig tartott, amíg ez is sikerült. Lassú módszerrel, el?ször a vasárnapokon kértem, maradjunk otthon. Ez rendben lett volna, de ha otthon maradtunk, akkor is beindult, és minden áron valamiféle munkát kellett végezni. 

      Május elejét?l tervezgette, hogy mikor kell az ablakokban elhelyeznünk majd a légkondicionálókat.

Rendkívül hatékony, jó teljesítmény? japán készülékek voltak, de nehéz volt a súlyuk miatt egy embernek azokat ablakba illeszteni. A feladat nehézsége az ablakok magas elhelyezkedéséb?l adódtak, s így vállmagasságig kellett emelni a készülékeket, beilleszteni az ablakokba, aztán lehetett elhelyezni köréjük a szivacs és hungarocell anyagú tömítést, majd végleges helyzetbe rögzíteni.

       Albert bácsi hetekig tervezgette amiért id?nként, éjszakánként, ezért az izgalomért sem aludhattam.

      Június közepén ismét ébren töltöttünk néhány éjszakát, mert Albert bácsira ismét rátört a légkondicionálási pánik. Már nem sátorozhattam odakint a nagy h?ség miatt, s mert ismét kezdtem kimerültté válni, hát egyik este beüzemeltem az én szobámban, aztán reggel, amíg ? lassú reggelizését befejezte , beállítottam az ? szobájába is a légkondicionálót. Azonban annak körbeszigetelésére, rögzítésére már nem volt id?m, mert azonnal utánam jött. ?rült pánikroham vette kezdetét.

      Üvöltött, a fejét fogva, sírva, szédelegve, botladozva rohangált körülöttem, majd eszét vesztve rángatta az ablakba helyezett légkondit, amit én igyekeztem megtartani eredeti pozíciójában. Fél óra után csillapodott csak, aztán befejeztük közösen a szigetelést és rögzítést, tízszeres id? alatt, mintha egyedül beüzemelhettem volna.

      Tanultam az esetb?l, ?sszel már azon a napon rendeztem vissza az egész ügyet, amikor Scott épp elvitte Albert bácsit a pszichiáterhez így már nem volt mit tennie a néhány perces légzési zavarán és ellen?rz? körözésb?l álló pánikhangulatán kívül.

      Nagyon melegek voltak, már május 23-tól úszhattam délutánonként az óceánban.

      Vasárnap délel?ttönként, ellentmondást nem t?r?en — leveg? után kapkodva, botladozva —, Albert bácsi munkára indult, és engem is munkára parancsolt. Ez úgy zajlott a nyári nagy h?ségben, hogy sövényt nyírni ment, aztán egy-két perc után belátta, hogy nem neki való a munka, és velem megcsináltatta, ? pedig ett?l úgy kimerült, hogy bent, a h?vösben, jót aludt, amíg én a dögleszt? h?ségben elvégeztem, amit arra a napra kitalált.

      Próbáltam érvelni, lebeszélni, alkalmasabb id?pontra rábeszélni, de hasztalan, mert akkor ismét pánikrohamot kapott, és ordítva-sírva rohangált, de a szándékától el nem lehetett téríteni.

      Egy ilyen felh?tlen, nyári vasárnapon, amikor égett a napmelegt?l minden, és árnyékban is 38 Celsius fokot mutatott a h?mér?t, hát, ismét beindult a kismotor Albert bácsi agyában. Kivonszoltatta velem a nagylétrát, odatámasztatta velem a tet?höz. Miután baseball sapkát és véd?keszty?t öltött, kért egy kalapácsot, és közölte, hogy most az ereszcsatornát fogjuk tisztítani, és javítani.

      Eszement ötlet volt a tikkasztó h?ségben, a nyár közepén. Ráadásul még a földön járva is szédelgett, így nem akartam engedni, mert életveszélyes volt, amit tenni akart.

      Üvöltött velem, majd remeg? lábbal, percekig tartott neki, amíg feljutott a létrán az ereszcsatornáig. — Én a háta mögött álltam a létrán, és könyörögtem, hagyja abba, s közben tartottam ?t, nehogy leessen. — Beletúrt a csatornába, majd egy kiálló popszegecset megpróbált visszaütni a helyére, amikor kiesett a kalapács a kezéb?l, erre sírva, üvöltve, botladozott vissza a létráról.  

      Akkor már alig bírtam tartani ?t, szinte mindenem remegett.

      Bevonszoltam ?t, és ismét megcsináltam én azt, amire ? ráindult. Amikorra végeztem a ház elején lév? ereszcsatorna rendbetételével, én is rossz állapotba kerültem a h?ség, a kemény munka és a komoly idegi próbatétel után. Ez volt a második életveszélyes nap, az elmúlt néhány hónap során.

      Ezt követ?en újabb gyógyszerek beállítására került sor Albert bácsi mentális állapotának szinten tartására, azonban még számtalan hét végén zajlott hasonló kényszermunka történet, amíg végül lefestettem, kifestettem, kijavítottam, megjavítottam minden elfeslett, lelakott dolgot a ház körül. ?sz felé jártunk, és már nem volt kedve kijönni a házból, mert er?s szelek fújtak a sziget végén, az óceán fel?l. Nagyon félt a szélt?l.

      Nyár közepét?l már, megsz?ntek Albert bácsi sci-fi pánikrohamai. Ezt követ?en, a pánikrohamainak mindig valóságos alapjuk volt. A rohamok kiváltói általában abból következtek, ha valamilyen okból másnap el kellett hagynunk a házat, vagy bárki, bármiért az ? véleményével ellentétes véleményt nyilvánított, netán én nemet is mondtam valamiért.

      Utálta az embereket, félt az idegenekt?l. 

      Judit és Jozef szerettek volna meglátogatni egy szabad napjukon, aminek én nagyon örültem.

      Mivel féltem Albert bácsi ismételt éjszakai pánikrohamaitól, külön jó ötletnek találtam, hogy az éppen soron lév? házi-orvosi vizit idején találkozzunk Juditékkal. Kiválóan sikerült megszervezni, mert épp akkor érkeztek, amikor mi érkeztünk Albert bácsi házi-orvosi rendel?jének várótermébe.

      Ragyogóan meleg, nyári nap volt. Kiváló hely a megismertetésre a rendel? váróterme, ahol kellemes h?vösben, légkondicionált helyiségben történt a megismertetés, majd otthon megebédeltünk, aztán Judittal úszni mentünk, a két öregfiút pedig magára hagytuk a h?vös szobában, délutáni pihen?re. 

      Albert bácsinak nem volt ideje, lehet?sége, és ereje sem pánikolni ezen a napon.

      Vacsoráztatni visszatértünk Judittal, amikor a két öregfiú élénken beszélgetett a politikáról, a n?kr?l. Nagyon vártak már minket. Vacsora után Juditékat kikísértem, majd segítettem lepihenni Albert bácsinak, aki addigra halálosan elfáradt a vendégeskedést?l. A délutáni pihen?vel, a kommunikációban kiváló Jozef segítségével, rendkívül jó család-terápia volt ez a nap, Albert bácsi részére.

      A történetet elmeséltem Scottnak és Ramónának, akik csodálkozva kérdeztek vissza, hogy „Albert bácsi kedves volt a vendégekkel?!” … és hogy „… beszélgetett is a vendégekkel?!” nem akarták hinni, de így történt.

Olyan jól sikerült a nyári vendégeskedés, hogy ?sszel ismételtük, azonban már kevesebb eredménnyel.

      Judit és Jozef érkezése el?tti órában jeleztem Albert bácsinak a vendégek várható jövetelét, amivel súlyos pánik-kitörést okoztam. Szerencsémre Juditék késve érkeztek, így Albert bácsi elaludt a pánik-roham után, s amikor már ebédhez felébresztettem, már kedvesen érdekl?dött, hogy a vendégeink megérkeztek-e.

      Elmondtam, hogy igen, és megígértem, hogy vacsora után, azonnal elküldöm ?ket haza.

      Így is történt.

      Ezután Albert bácsi kimerülten aludt éjszaka négy-öt órán át, tehát végre, én is aludhattam folyamatosan.

Másnap reggel, komoly hangú beszélgetésben mondta el követelményeit, miszerint nem kíván többször vendégeket, ne tegyek vele mégegyszer ilyet, sem karácsony, sem újév alkalmából. Megígértem, hogy így lesz, és be is tartottam az ígéretemet.

      Ezután Juditot és Jozefet étteremben láttam vendégül, amikor meglátogattak, majd az óceán partján sétáltunk a fagyos téli szélben.

      Albert bácsi nyugalmát így tudtam biztosítani, s egyben, a barátaimat is fogadhattam szeretettel. Judittal és Jozeffel, rövid fél napokat töltöttünk így együtt, néhány alkalommal. Albert bácsi nem tudott ezekr?l az alkalmakról, nem is gondolta, hogy én vendégeket fogadok.

      Jozef nehezen értette meg, miért nem fogadom ?ket többé az Albert bácsi házában, hiszen, ?k ketten, korábban, olyan jól elbeszélgettek, elpihengettek együtt, amíg mi Judittal vidáman ficánkoltunk a hullámzó óceán, lágyan simogató vizében.  

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:56 :: Nagyné Inci
Szerző Nagyné Inci 15 Írás
Az nem mindig számit, mit mondasz, azonban az minden esetben fontos, mit érzel, és mit teszel... - a leirt gondolat, az irodalom, az örök érvényü.