…csak semmi pompa, zajos menet,
vigadalom. álmainkhoz nem kell
altató, se díszlet, se színpad,
ébren álmodjuk a tegNapokat…
Dohos falak, kínzó hidegek, vonagló
éjszakák. Versbe rejtett vallomás.
Szeret, nem szeret. Marad. Elhagy.
Egy év, két év. Száz év magány.
Karcok az ablakon. Vérző hajnalok.
Fekete-fehér, igen-nem. Sorsok.
életem, életed. Körök. Szerelem.
Hullámok az ég kékjében. Remény.
és a szív dobban, majd leáll…
két zaj közt világnyi csendek
kucorodnak az égig érő fák hegyén.
Lehunyt szemű Istenekkel játszom.
Arcom eggyé válik a Nappal,
kezemben jégvirágot szorongatok.
vajon az angyalok ma merre vannak…
Hajamba kapkod az éjszaka,
kabátom alatt vén telek fáznak.
Szememben kiszáradt, nyári folyó.
Már nem zúg, nem sodor, nincs partja.
Hiába kulcsolom össze fázó ujjaim,
és mondom fel az imát, nélküled
egyedül, és üres vagyok.
kiszáradt toll, félbehagyott gondolat,
kitépett papír, szárnyak nélküli madár…
Keresem a Napot, üvöltöm a Holdat,
mint egy éhes vad az éjben, kinek
nincs szava, se menedéke. Nehéz
az indulás, de érkeznem kell,
hiába fáradt a szívemen alvó éjszaka.
ne kérdezd hová, és merre…
Talán szabadnak. Talán, még
magam se tudom, hisz a csodák
ma mélyen hallgatnak.
és te bennük hallgatsz. Valahol.
Hajolj hozzám, engedd szádhoz érni
kérő szavam, kondítsd meg szívemben
a holNapi harangokat. A sáros égbolt
peremén kőarcú angyalok figyelnek,
a színek lassan a Hegy mögé
süllyednek. Jajdul, sír a befagyott
horizont öble, szökött álmaim
szemhéjam alatt omlanak össze…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Szilágyi Hajni - Lumen
