Fenn, a csíki havasokban
bánja, kinek szava sok van.
Hallgat ott az ember, szikla…
Meg akinek szíve tiszta.
Hosszú élet, nehéz kenyér,
elakad a szán, a szekér.
Prüszköl a ló, új a zabla,
itatni járnak patakra.
Patak folyik kertek alatt,
abba’ mossák a kosarat.
Köténybe a gombát szedik,
meg is pirítják reggelig.
Szépek a lányok, legények,
megélik az emberséget,
fejszét fognak, tűzszerszámot,
a tűz mellett furulyálnak.
S úgy dalolnak, mint a madár,
visszazengi a zöld határ.
Azt dalolják, ami nincsen,
arra bizony szükség sincsen.
Amíg muzsika így hallik,
s a leány mint nádszál hajlik,
úgy járják a csűrdöngölőt,
mint száz évekkel ezelőtt.
Felszállott a „Röpülj páva!”
UNESCO web-oldalára,
s az eső már le nem mossa,
új idő jár magyarokra…
Új idő, s egy világ vége –
nyakunkon tőkések kése,
de míg öröm a tánc – éltet,
igaz szívvel, kéz a kézhez!
2012. december 20.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.21. @ 19:22 :: Pásztor Attila - Atyla
