Esőben csillogó örökzöld hangok,
vízcseppben oldott szomorúság, csipetnyi só
s kész is a királylány-álom.
*
Akarva-akaratlanul
bőröndként cipeljük az árnyékot,
tócsákban csobbanó
tükörképet,
mi csepp csepp után
hull vissza csendben
téli aszfaltfoltok közé
a latyakos járdaszegélyre.
Illúziófesték a párás ablakon,
jégvirágszedéssel páros
délutáni ünnepvárandós fény
és a véletlen
jóindulatú mosolya
bújócskáznak velem
szád sarkában.
Mindeközben titkos nap-
és holdfogyatkozások
alakítják
örökké jelen önmagadban,
hogy másokért
láss, beszélj
hallgass.
És mert
a gondolat a bölcsé,
az érzés a művészt illeti,
szavak helyett is
forró lelkemre
szorosan ölelem
hiányzó jelened.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.26. @ 10:14 :: Ady Ágota Melinda
